Kétszázhúsz felett - Vicces kedvű Neoton-rajongók és a frankhitel
Maguk az érintettek persze nem biztos, hogy mosolyogva fogadták a poént, hiszen már hónapok óta figyelik növekvő aggodalommal a devizapiaci híreket. Pedig már mindenki megnyugodott a nagyjából 180 és 190 forint között stabilizálódó svájci frank/forint árfolyamok láttán, amikor májusban a svájci jegybank felhagyott a frank további gyengítésével, és ezzel feltartóztathatatlanul emelkedő pályára küldte a fizetőeszközt.
A drága frank nemcsak a részletek törlesztésével küzdő devizahiteleseknek fáj, de a bankoknak is.
Az árfolyamváltozás miatt megnövekvő mérlegfőösszeg, a romló hitelportfóliókra képzett céltartalékok és az intézményekre kivetett különadó mind a tőkehelyzetük romlását idézi elő. Azt persze nehéz megbecsülni, melyik árfolyamszintnél válik kritikussá a helyzet és kerülnek nehéz helyzetbe a stresszteszteken eddig jól szereplő bankjaink, de a szakemberek szerint már nem járhatunk messze ettől.
A problémára pedig megoldást kell találni. Az világosan látszik, hogy Svájcból nem jön segítség, az ottani jegybank nem gyengíti tovább piaci intervenciókkal a frankot. Az euróövezet problémáit sem tudjuk Magyarországról kezelni, így csak a forint erősítése jöhet szóba. Ehhez viszont a gazdaság sérülékenységét csökkentő és a nemzetközi befektetők bizalmát növelő lépéseket kellene tenni. A devizahitelesek egy részén segíthet még persze a Nemzeti Eszközkezelő Társaság létrehozása is: erről részletesebb információt a következő napokra ígért a kormány. Az egyre drágább svájci frankban felvett kölcsön azonban így is az országban marad, és azt nekünk kell visszafizetni.







