Görög kozmetikázások - Ki mit tudott?
Mi sem érzékelteti jobban a probléma horderejét, mint a múlt hét óta a világsajtóban keringő értesülések azokról a tranzakciókról, amelyek során Athén amerikai nagybankok segítségével kozmetikázta költségvetését a 2001-es euróbevezetés érdekében.
Egyre több jel mutat azonban arra, hogy a probléma korántsem korlátozható az adatokat szépítő görög politikusok és „cinkosaik” ügyleteire. A tegnapi uniós pénzügyminiszteri találkozó kapcsán az Európai Bizottság felvetette: a hasonló helyzetek elkerülése végett ki kellene bővíteni az Eurostat uniós statisztikai hivatal ellenőrzési jogosítványait, hogy Brüsszel jobban kontrollálhassa a rossz fiskális helyzetben lévő tagállamok pénzügyeit.
Ennek kapcsán felmerül azonban a kérdés az Eurostat eddigi szerepével kapcsolatban, különös tekintettel arra, hogy a görög pénzügyminisztérium állítása szerint a Goldman Sachsszal és más bankokkal 2001 előtt lebonyolított ügyletek akkor még szabályosnak számítottak az intézet szemében.
Ráadásul a hamisítások ellenére is számos jel utalt már arra, hogy a görög fiskális politika milyen veszélyeket hordoz magában. Az Európai Központi Bank többször is jelezte az elmúlt években, hogy Athén felelőtlen költekezés útján gerjesztett kereslettel próbálja meg helyettesíteni a valós gazdasági versenyképességet. Ez is jól mutatja, hogy a mostani görög helyzet korántsem tekinthető a globális válság miatt váratlanul beütött szerencsétlenségnek.
Az uniós döntéshozók ez év őszéig mindenesetre nem sok figyelmet szenteltek ennek. Pedig az EKB figyelmeztetésein túl már július elején értesültek arról, hogy a görög deficit 10 százalék felett lesz. Sokáig vártak a felháborodással.
