Orbán újabb akcióterve: kreatív megszorítás

Mégpedig úgy, hogy eközben a lakosság terhei ne nőjenek, viszont a növekedés és a munkahelyteremtés lehetőleg gyorsuljon fel. A célok valóban kívánatosak, de vajon megvalósulhatnak-e egyszerre ebben a formában?

A távközlési és energiacégek, valamint a kereskedelmi hálózatok ideiglenes „válságadója” kétségtelenül gyors bevételi forrást jelenthet. Ráadásul a kormány jól kommunikálhatja, hogy a multikat is rákényszeríti az arányosabb közteherviselésre, miközben a megszorítások egy részét – áremelés formájában – mégis csak a lakosság fizetheti majd meg. A vállalati nyereségek hasraütésszerű elvonása ugyanakkor komolyan rombolhatja Magyarország befektetői megítélését, miközben az extraprofitok kialakulása ellen piacbarát módon is lehetne küzdeni: a verseny fokozásával.

A magánnyugdíjpénztárak tervezett ellehetetlenítése – mert a bejelentett pénzelvonás végeredményben ezt jelentheti – rossz dacreakció az unióval folytatott elszámolási vita negatív kimenetelére. Miután az állami pillér átalakításáról még nem hallottunk terveket, a lépés rövid távú költségvetési előnyökért kockáztatja a rendszer hosszú távú fenntarthatóságát. Ráadásul az állampapírpiacon is komoly zavart okozhat, ami nehezíti az adósságfinanszírozást.

Az állam és a magánszereplők együttműködésén alapuló PPP-projektek felülvizsgálata és leállítása valóban indokolt lehet egyes esetekben, ismerve a magyar gyakorlatot. Kérdés azonban, mennyi azonnali megtakarítás származhat ebből, és mi pótolja a kieső beruházásokat.
Összefoglalva: a rövid távú hiánycélok teljesülhetnek, ennek ára azonban az üzleti környezet kiszámíthatóságának komoly romlása. Hogy ez mennyire fogja vissza a növekedést, az a további intézkedéseken is múlhat.