Nyugaton a fellendülés a munkaerőpiacon is érezteti a hatását, Németországban például közel két évtized után hárommillió alá ment az álláskeresők száma. Az autógyárak főként az élénk kínai kereslet miatt alig tudják kielégíteni a megrendeléseket, a költségvetési megszorítások a várakozásokkal szemben szinte semmilyen hatással nincsenek a konjunktúrára.
Magyarországon – mint azt megszokhattuk – más a helyzet. Csak amiatt örülhetünk, hogy legalább a termelés jól pörög, az exportrendelések a hazai ipart is kedvezően érintik. Ennek foglalkoztatási hatása azonban legfeljebb nagyítóval látszik. Zömmel arról van szó, hogy a válság során szabaddá vált kapacitásokat kötik le újra a gyárak. A beharangozott autóipari beruházásoknak új munkahelyek szempontjából még az előszele is alig érződik, de összességében is sokkal kisebb lesz a hatásuk, mint a GDP-ben, mivel magas fokon automatizált termelésről van szó.
A derűlátást árnyalja, hogy az erősödő inflációs nyomás miatt az Európai Központi Bank tovább szigoríthat. Sokan tartanak attól is, hogy a világgazdaság motorját jelentő kínai gazdaságot sikerül-e időben lehűteni, vagy hamarosan újabb lufi pukkanhat ki. Egyre sürgetőbb lenne tehát, hogy a magyar növekedés belső motorjai is beinduljanak, hogy ne legyünk a mostanában igencsak gyakran érkező külső sokkoknak ennyire kiszolgáltatva. Erre viszont továbbra is csupán szerény remény mutatkozik. A bürokráciacsökkentés, a kisebb vállalkozásokat sújtó terhek mérséklése, a foglalkoztatás könnyítése mind jó irányba tett lépés. Csak nehogy mindez megkésett legyen.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.