Lex Mal

„A milliárdosok mindig megúszták” – adott rögtön politikai felhangot Orbán Viktor a parlamentben annak a törvényjavaslatnak, amelynek révén az állam irányítása alá vonhatja a környezeti katasztrófát okozó társaságokat. Az sem kétséges, hogy a társaság vezetőjének látványos letartóztatása, a korábbi privatizációs szerződések vizsgálata vagy a tulajdonosok vagyoni felelősségének felvetése mind népszerű üzenet a választók felé. Ettől függetlenül azonban az is nyilvánvaló, hogy a miniszterelnöknek itt és most határozottan lépnie kellett: a kárelhárítás, a munkahelyek megőrzése, a felelősség megállapítása és a szabályok szigorítása nem tűr halasztást.

Kérdés, hogy a sebtében megalkotott törvénymódosítás – amelyet az iszapömlést okozó alumíniumipari vállalatról máris elneveztek lex Malnak – mennyire lesz alkalmas az említett célok elérésére.

Az új szabályok kétségtelenül erős jogosítványokkal látják el a kormány képviselőjét a károkozó társaság irányításának átvételével. Csakhogy a kissé elnagyolt megfogalmazásból nem derül ki pontosan, konkrétan milyen feltételek teljesülése esetén és meddig válik jogosulttá az állam az ilyen drasztikus beavatkozásra. Jogilag aggályos lehet az is, hogy a módosítás rendelkezéseit a már folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell.

Az Ajka mellettihez hasonló ipari katasztrófák bekövetkezte után a világon mindenütt megszokott dolog az előírások szigorítása, vonatkozzanak azok akár a környezetvédelmi követelmények emelésére, az ellenőrzés fokozására, magasabb vagyoni felelősségkorlát meghatározására vagy a büntetőjogi szankciók súlyosbítására. A károkozó társaság állami felügyelete – ami nem keverendő össze az államosítással – azonban igen kemény intézkedésnek számít. Ha ehhez az eszközhöz nyúl a kormány, azt lehetőleg olyan kiszámítható törvényi szabályozás alapján tegye, amely nem ad okot a későbbi jogvitákra.