Miért mennek tömegesen nyugdíjba a nők 40 évnyi munka után?

Tömegesen ragadják meg a lehetőséget és mennek nyugdíjba azok a nők , akiknek megvan a 40 évnyi munkaviszonyuk. A biztos bevételt választják a bizonytalan helyett, a ma még garantált – és nem mellesleg szavatoltan reálérték-tartó – nyugdíjat a labilis munkaerőpiac helyett.

Aki ebben az országban él, egészen bizonyosan nem csodálkozik ezen. Mégis az, hogy tavaly a prognózishoz képest ötször többen éltek a lehetőséggel, a Nemzetgazdasági Minisztériumot meglepetésként érte. Ami több okból is baj. Egyrészt, mert azt mutatja, hogy a tárcánál nem sikerült elkészíteni a reális előirányzatot megalapozó számításokat. Másrészt, mert azt jelenti, hogy az olyan költségvetési tételek esetében is teljességgel kizárják az emberi tényezőt, amelyek alakulása nagyrészt éppenséggel emberi döntéseken múlik. Harmadrészt, mert ezzel újra bizonyították, hogy képesek elvonatkoztatni a valóságtól.

Az utca embere, ha még érzékeny a kormányzati szereplők kijelentéseire, ezen sem csodálkozik. Mert nem telik el úgy nap, hogy ne hallaná: tényleg lesz itt egymillió új munkahely, megkétszerezzük a GDP-t, a külföldre távozottak pedig tömegesen jönnek majd haza.

Hogy minderre igen nagy szükség lesz, ahhoz kétség nem fér. Néhány éven belül a lakosság 30 százaléka 60 éven felüli lesz, és az előrejelzések szerint a 65 éves férfiak átlagosan 14, a nők 18 évig élnek még. Az ő ellátásuk lehetetlenül el ezekben az években, amikor érthető okokból gyerekek továbbra is alig születnek, a fiatalok, közülük is éppen a potenciális adó- és járulékfizetők pedig – ugyancsak érthető okokból – még mindig kifelé tartanak az országból.

Nincs olyan kormányzati lózung, amely eliminálhatná ezeket a tényeket. Figyelmen kívül hagyni őket egy alapvetően demográfiai folyamatok által determinált költségvetési tétel esetében ezért több, mint egy tévedés, amely utóbb meglepődésre adhat okot. Óriási hiba.