Minimálbér-háború előtt

Ha Németország a területén áthaladó külföldi kamionosok számára előírták a német minimális órabért, nem kellene-e ugyanazt a minimálbért megadni a Kelet-Európában működő német tulajdonú gyárak alkalmazottainak is? – tette fel a kérdést Karmos Gábor, a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének főtitkára arra utalva, hogy az egyik ország nem szabhatja meg a másikban alkalmazott bérszintet.

Úgy látszik, a németek követ dobtak a tóba, amikor meghozták ezt a törvényt, amelynek hatása továbbgyűrűzhet és kiszámíthatatlan eredményre vezethet. Peredi Péter, a Fuvarozó Vállalkozók Országos Szövetsége főtitkára például azt vetette fel: ha a németek és terveik szerint a franciák előírják az ő minimálbérüket, majd mi is követeljük meg a miénket a román fuvarozóktól?

A minimálbércsata hátterében az áll, hogy az uniós csatlakozás óta az olcsóbban dolgozó lengyel, magyar, cseh és román kamionos vállalatok jelentős szeletet hasítottak ki a nemzetközi fuvarozásból, viszont a kelet-európai fuvarozók csak akkor számíthatnak megrendelésekre, ha szállítási tarifaajánlataik legalább 10 százalékkal jobbak, mint a nyugati cégeké. Azoknak pedig fáj a megrendelések elvesztése, és ezért kormányaiktól várnak piacvédő intézkedéseket.

Ha Brüsszel jóváhagyja a részben felfüggesztett német kezdeményezést, és a még kiváró Franciaország is csatlakozna, a munkabért terhelő költségek rögtön versenyképtelenné tennék a magyar cégeket a nyugati fuvarpiacon. Ez pedig magyar munkahelyet is veszélybe sodorhat.

Arról nem is beszélve, hogy a tagállamok között minimálbér-háború is kitörhet, és annak vesztesei nem csak a kelet-európai vállalkozók lesznek, hanem a portugálok és a görögök is. Az is lehet, hogy minden ország valamilyen követelménnyel áll elő, hogy nehezítse a területén áthaladó versenytársak dolgát. Ebben az esetben azonban már nem lenne értelme az áruk és a munkaerő szabad mozgásáról szóló uniós alapelvről beszélni.