Mínuszban
Már a múlt év végén látszott ugyanis, hogy drasztikusan romlik majd az addig nagyon jó minőségű hitelportfólió, egyrészt a piaci szereplők túlzott kockázatvállalási hajlandósága, másrészt a kedvezőtlen makrogazdasági környezet következtében.
Vészharangot kongatni pedig végképp nem érdemes: bármennyi céltartalékot is kell még az idén képezniük a hazai bankoknak, az első három negyedévben felhalmozott, csaknem 220 milliárdos profit eltűnésére nincs esély. Legfeljebb annyi történik majd, hogy néhány szereplő – köztük akár nagyobbak is – veszteséges lesz 2009-ben, és jelentősen esik a mindig a szektor szemére vetett magas tőkearányos megtérülés.
Az persze tény, hogy a külföldi tulajdonosok mostanában nem feltétlenül gondolnak jó szívvel a magyarországi érdekeltségeikre, de mentségükre szolgáljon, hogy változatlanul mögöttük állnak, ezt fényesen bizonyítják az elmúlt időszakban rezzenéstelen arccal végrehajtott tőkeemelések is. Ami pedig a lényeg: a hazai bankszektor egészségesen működik. A kialakult helyzetre reagálva kivétel nélkül növelték a költséghatékonyságukat a piaci szereplők, a hitelportfóliójukat folyamatosan figyelik, és a működési eredményükkel sincs probléma.
Ennek ellenére a jövő évi kilátások nem túl biztatók. Ha az előrejelzéseknek megfelelően sikerül is valamennyire életre kelteni a magyar gazdaságot, a portfólió minőségének további romlására feltétlenül számítani kell, s ez változatlanul nem tesz majd jót az elért eredménynek. Komolyabb javulás pedig csak akkor jöhet, ha ténylegesen újraindul a hitelezési piac Magyarországon, és tisztul a portfólió is. Addig – bár nagy gond változatlanul nincsen – még maradnak mínuszok a rendszerben.
