Orbán belépője meglepően összeszedett lett

A miniszterelnök előtt nehéz feladat állt: úgy kellett kielégítenie a piaci szereplők és a nemzetközi intézmények felfokozott várakozását a fiskális fegyelem folytatására, hogy eközben a lehető legkisebb mértékben kényszerüljön kínos visszavonulásra választási ígéreteiből. A mutatvány többé-kevésbé sikerült.

A 29 pontos akciótervben szerepelnek olyan javaslatok, amelyek egybecsengenek a választók elvárásaival, és gazdasági hatásai is pozitívak, vagy legalábbis kevéssé vitathatóak. Ilyen például a családbarát, egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése, a kis- és középvállalatok terheinek csökkentése, a bürokrácia lefaragása, az állami intézmények pazarlásának megakadályozása, vezetőinek bérkorlátozása.

Néhány pont ugyanakkor nem esik egybe a várakozásokkal, hiszen szó sem volt róluk a kampányban, közgazdasági hasznosságuk azonban aligha vitatható. Ezek közül a két legfontosabb a közszféra bértömegének csökkentése (ami praktikusan komoly elbocsátásokat jelent), illetve az adójóváírás intézményének fokozatos kivezetése (ami a legalacsonyabb keresetűeket sújtja). Ezeket a – mondjuk ki – megszorításokat ugyanakkor számos egyéb lépéssel „édesítené meg” a kormány.

Ami átvezet a harmadik csoportba. Ezek olyan intézkedések, amelyek – illeszkedve ugyan az eddigi retorikába – kivívhatják a pénzintézek és közüzemi szolgáltatók rosszallását, netán retorzióját. Ilyen mindenekelőtt a túlzott mértékűnek tűnő bankadó, a közüzemi díjak emelésének és a kilakoltatások moratóriuma.

Az akcióterv lehetett volna ennél jobb is (utalás szerkezeti reformokra), de rosszabb is (magánnyugdíjpénztárak államosítása). A nagy kérdés most az, hogyan reagál a két nagy vesztes csoport: a pénzintézetek és a közalkalmazottak.

Ők ugyanis még tartogathatnak meglepetéseket.