Orbán megnyert egy csatát, de kész a kapitulációra

A miniszterelnök máig nem adott valódi magyarázatot az egykulcsos adó bevezetésére (most eltekintve attól, hogy valójában nem egykulcsos szja-rendszer működik Magyarországon). A kommentárok a fogyasztás élénkülését várták tőle, hiába, maga a kormányfő pedig kimondatlanul is egyik fontos szavazóbázisát, a jól kereső középosztályt szerette volna már előre „zsebben tudni” a következő választásra. Vagyis politikai indíttatás és végigszámolatlan képlet vezetett ahhoz, hogy hatalmas lék nyílt a gyorsnaszádon. Visszavonása, azaz a magas jövedelműek adójának drasztikus megemelése mégis felérne egy politikai öngyilkossággal.

Az IMF és az Európai Bizottság tudja ezt: igyekszik olyan precíziós bombákat kilőni (hogy a miniszterelnök által is kedvelt háborús hasonlatoknál maradjunk), amelyek végül totális visszavonulásra vagy akár lemondásra kényszerítik Orbánt. Miután azonban a kormányfő kiszámíthatatlan, nem tudhatjuk, hogy végső, szorult helyzetében reálpolitikus marad-e. Mivel komoly kommentátorok hisznek benne, hogy tudatosan az államcsődre játszik, szögezzük le, hogy ez „logikailag kizárt”, hiszen sem magát, sem pártját nem kívánja eltemetni örökre. A kérdés most az, kap-e a végén olyan egérutat, amely arcvesztéssel jár ugyan, de politikai megsemmisüléssel nem.

A Bild Zeitungnak úgy fogalmaz: érveknek nem enged, de meghajlik a hatalom előtt. Aki ismeri őt, régóta tudja ezt. Az uniós vezetők eddig ezt egy európai politikusról sem feltételezték volna. Mostanra megtanulták. Érvelni felesleges, nehéztüzérség kell. Orbán tegnap a felkészületlen Európai Parlamentben megnyert egy csatát. De ugyanaznap reggel egy Barrossónak írt levélben megfogalmazta azt is, hogy kész a kapitulációra.