"Csapongó ötletelés előzte meg a kormány döntéseit"

A kormányülésről kiszivárgott részletek például arról tanúskodtak, hogy a nagy horderejű döntések meghozatalát igencsak csapongó ötletelés előzte meg. Ez már önmagában is zavarba ejtő, hiszen ha azzal nem is lehetett számolni, hogy Kósa Lajos elszólja magát, a feszült piaci hangulat jó ideje ismert volt. Kiérlelt forgatókönyvek helyett így maradt a rögtönzés – legalábbis kívülről ez látszott.

A másik szembeötlő tény az volt, hogy a költségvetési deficit idei túlszaladására – amely külső intézmények szerint 140-150 milliárd forintot tehet ki – elsőként a személyi jövedelemadó átalakítására vonatkozó válaszok érkeztek. Ez több okból is furcsa. Egyrészt az idei hiány szempontjából nem ez lenne a legsürgetőbb feladat, sőt, akár további bevételkiesést is okozhat. Jövőre pedig gyakorlatilag amúgy is megvalósulna az egykulcsos adó, amely javíthatja ugyan a temelékenységet és segíthet a feketegazdaság visszaszorításában, de munkahelyteremtésre a tb-járulék vagy az iparűzési adó mérséklése alkalmasabb lenne.

Ami pedig a konkrét egyenlegjavító terveket illeti, úgy tűnik, ott továbbra is a régi reflexek a meghatározók.
A magánnyugdíjalapok szóba került visszaállamosítása rövidlátó, technikai húzás lenne. A bankok megadóztatását már a Gyurcsány-kormány is alkalmazta, ráadásul most illeszkedne is a nemzetközi trendbe, egy határon túl azonban kontraproduktív. Igazán előremutató javaslatnak ezért csak a közszféra karcsúsítása tűnt eddig, de kérdés, hogy ebből
az idén milyen megtakarítás várható. Egyéb szerkezeti reformokról – amelyek tartós megtakarítást és hatékonyságjavulást eredményezhetnek – egyelőre nem esett szó.
A deficitcél rögzítése önmagában is megnyugató. A munkát azonban nem lehet megspórolni.