A moratórium nem megoldás

Ahogy közeledik április 15-e, úgy válik egyre inkább világossá, hogy az érvényben lévő kilakoltatási moratórium nem oldott meg semmit. A legnagyobb jóindulattal is csak elodázta a szembenézést a problémákkal, de még inkább súlyosbította azokat. A kormány pedig – amely örökül kapta a helyzetet – továbbra is adós a megoldással.

Becslések szerint tavaly ősz óta megnégyszereződött a problémás ügyfelek száma, tavaszra pedig százezernél több bedőlt hitelszerződés lehet. A munkaerőpiac enyhe javulása miatt ezt egyre kevésbé lehet az állások elvesztésével magyarázni: a fő ok a devizahitelek törlesztésének megdrágulása lehet. A fizetési morál romlásában ugyanakkor nyilván az is szerepet játszott, hogy egyre többen vélik úgy, a kormány végül úgyis mentőövet dob a bajbajutottaknak. Erre utalt a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása is, amellyel sikerült ugyan átmenetileg elkerülni az emberi tragédiákat, de a különadókkal sújtott bankszektor jelzálog-hitelezési kedvét aligha javította. Ez pedig az árverezések elmaradása ellenére az ingatlanárakat is nyomás alatt tartotta.

A jegyzethez tartozó cikkünk itt olvasható!

Most a rossz és a még rosszabb változatok közül lehet választani. Ha a moratórium megfelelően szabályozott mechanizmusok nélkül érne véget, akkor a piacra zúduló lakások könnyen ördögi spirált idéznének elő a fedezeteiket féltő bankok részéről, aminek szociális következményei is súlyosak lennének. Ha viszont továbbra sem történik semmi, akkor a mostani folyamatok erősödhetnek fel, erre pedig előbb-utóbb lépni kell, még nagyobb áldozatokkal. A legkevésbé fájdalmas út az lenne, ha a kormány – a forint stabilizálásán túl – végre hozzálátna a probléma érdemi menedzseléséhez, és csillapítaná a várható sokkhatásokat. A hitellel nem rendelkező vagy rendben törlesztő adófizetők persze joggal várhatják el, hogy az állam ne az ő pénzükön legyen nagyvonalú másokkal. De a beavatkozás immár az ő érdekük is.