Sírjunk vagy nevessünk? A Bérkompenzációt mindenkinek című operettről

Az e heti slágertémának ígérkező Bérkompenzációt mindenkinek című operett láttán ugyanis maguk az érintettek sem tudják, sírjanak vagy nevessenek-e.

Az aggályok hosszan sorolhatók. Először is, immár négy hónapja tudható, hogy az adócsomag hatására havi 290 ezer forintos bruttó jövedelemig béremelés és gyermekek nélkül kissé csökken az idén a nettó kereset. Ha valaki ennek nem tudott utánaszámolni, ellenzéki képviselők hada gondoskodott arról, le ne maradjon e fontos értesülésről. Másodszor, az utóbbi húsz évben még Kádár népe is megbirkózott valahogy azzal a „zavaró körülménnyel”, hogy az üzleti szférában nem mindig azonos mértékben, és nem is mindig azonos irányban változnak a bérek. Aki itt igazságtalanságot, „trükköket” emleget, jobban tenné, ha Marx munkásságáról írna recenziót. De ne ítéljünk előre: a tegnapi bejelentés szerint a kormány hónapokig dolgozik majd egy olyan megoldáson, amely jó a dolgozóknak és jó a cégeknek is. Akár még valami jó is kisülhet belőle.

A jegyzethez tartozó cikkünk itt olvasható!

Ami azonban számomra végképp talányos: ez a kormány nem az a kormány, amely ősszel még szükségesnek látta, hogy csökkentse az alacsonyabb bérek „adóelőnyét”? Hogy visszaszorítsa a minimálbéresek több százezres, részben csak papíron létező táborát? Hogy az adózás átalakításával is nagyobb teljesítményre ösztönözzön? Hogy kivezesse az évente több százmilliárd forintot felemésztő adójóváírás rendszerét? Készült egy előremutató adócsomag, amely egyes adózói köröktől bizony havi néhány ezer forintos „áldozatot” követel. Egy éven keresztül, jövőre ugyanis a szuperbruttó adóalap felezésével már mindenkinek javul a helyzete.

Erre hatalmas csinnadrattával nekilátunk, hogy semlegesítsük ezeket a korábban kívánatosnak nevezett hatásokat. Ha az Orbán Viktor által sokszor emlegetett nemzeti összefogás ennyit sem bír ki, igencsak borúsan látom a jövőt.