Széchenyi-álmok
Még ha vannak is átfedések, és mintha eltűnt volna a stratégiailag fontos oktatás és innováció köztük, sokak számára a reményt, az esélyt testesítik meg. A biztos munkahelyre, a sikeres vállalkozásra, a tudásgazdaságra, és – már alig merem leírni – az élhetőbb, jobb kedvű, sikeresebb Magyarországra.
Vagy túl sokat várnék? Az új terv ellenzői bőszen bólogatnak, s nyilván morognak az örök borúlátók is. Holott ma már olyan a helyzet Magyarországon, hogy nem lehet, nem szabad keveset, kevesebbet várni. Mint ahogy ígérni sem: adócsökkentés, a bürokrácia leépítése, az európai uniós források egyszerűbb elérése, a piaci monopolhelyzetek megszüntetése, a korrupció visszaszorítása.
Agyoncsépelt szavak, amelyeket eddig csak kevés tett követett. Amióta Magyarország EU-tag, ígérik az egyiket, a másikat is. Ha közelebbről megnézzük, az uniós forrásoknál most az x-edik egyszerűsítés van soron, és az ember már eleve fél, hogy megint nem az lesz belőle, ami kellene.
Mert bár a kormány változott, az alapinformációkhoz nehezebben lehet hozzájutni. Olykor egy egyszerű kérdésnél is riasztó mértékű az elzárkózás, vagy ha mégis van válasz, a semmitmondás. Holott az EU-pénzeknél tájékoztatási kötelezettség van. A kétharmados többségnél pláne. Ráadásul így elegáns és hatékony is.
A kommunikáción elbukhat az új Széchenyi-terv. Erre kivételesen ráérzett a kormány, ezért is lett különleges a vitaindító bemutató. Ha jól folytatják, ez lehet a kormány kitörési pontja. A nyolcadik. Kifejezetten jó ötlet, hogy a kormány társadalmi és szakmai vitára bocsátotta az új fejlesztéspolitikai programot. És ha komolyan veszi, még akár nemzeti ügy is lehet a Széchenyi-álmokból.
