"Simort támadni - különösen most - felesleges, önsorsrontó tett"
A keddi eladási hullámot alapvetően a görög államcsőd veszélye idézte elő, amely már maga is politikai huzavona eredménye. Az athéni kormány vonakodik vállalni a mentőcsomag fejében kért népszerűtlen intézkedéseket, Angela Merkel német kancellár pedig az észak-rajna–vesztfáliai választások előtt nem akar szembemenni a közhangulattal, amely ellenzi Görögország megsegítését.
Mindkét álláspont mögött nyomós politikai megfontolások vannak, a piaci szereplők azonban kezdik megunni a patthelyzetet, és ez az, ami végső soron lökést adhat a döntéseknek.
A „fertőzés” alól a magyar piacok sem vonhatták ki magukat, de a forint relatíve nagyobb gyengülése azt mutatta, hogy a Simor András elleni nyilvános támadások sem maradtak büntetlenül. A kétharmados Fidesz-győzelem utáni befektetői bizakodás ugyan még feledtette Orbán Viktor „offshore-lovagozását”, Pokorni Zoltán másnapi ráerősítését a jegybankelnök lemondatására azonban már olyan kockázati tényezőként kezdték értékelni külföldön, amely a kamatcsökkentéseket is leállíthatja. A sors fintora, hogy a nehezen viszszaszerzett bizalom könnyelmű eljátszása után épp Simorra hárulhat majd a negatív következmények kezelése.
A két említett példa között van egy nagy különbség: az eurózóna jövője valóban fontos politikai kérdéseket vet fel, míg a magyar jegybankelnök támadása – különösen a mostani, kiélezett nemzetközi környezetben – felesleges, önsorsrontó cselekedet. A piac azonban mindkét esetben kikényszeríti a változást.
