Hiába lesz 6 százalékos a növekedés, ha a haszon kikerül az országból
Sőt, még mostanában is egyre csak újabb recessziós hullámról, a konjunktúra kifulladásáról lehet hallani. A pesszimista hangok mindig nagyobb közönségre találnak, ugyanakkor a legtöbb szakértő egyáltalán nem tartja valószínűnek egy második válság kialakulását. Sokat hallani mostanában, hogy a magyar export a kitűnő formát mutató német kivitelre kapaszkodott fel, amely pedig Kína növekedését lovagolja meg, és ez utóbbi kifulladóban van. Tragédia: 11 százalék helyett csak 9-cel fognak növekedni.
A jegyzethez kapcsolódó cikk itt olvasható!
Biztató az export szempontjából a sok bejelentett autóipari beruházás és bővítés is. Ezek a vállalatok túlnyomórészt kivitelre termelnek majd, ezzel a következő évek bővülését már most megalapozzák. Az elmúlt években elszoktunk attól, hogy ezek az óriáscégek hazánkat választják ki befektetési céljaikra, az EU-csatlakozásunkat követően – a Mercedes előtt – szinte csak a Hankook betelepülése volt kiemelkedő zöldmezős beruházás, azt is munkaügyi problémák árnyékolták be. Most viszont változni látszik a megítélésünk: egyre kevésbé kezelnek minket fekete bárányként, ebben persze annak is volt szerepe, hogy a korábbi sztár, Szlovákia a válság során sokat veszített versenyelőnyéből.
Legfeljebb amiatt lehet egy kicsit rossz érzésünk, nehogy a történelem megismételje önmagát, és a látványos exportalapú növekedés illúziójára alapozva azt higgyük, eljött a Kánaán. Hiába lesz akár 5-6 százalékos is a GDP-növekedésünk, ha ennek haszna úgy kikerül az országból, mint a halak a Marcalból. Jó lenne, ha a magyar vállalkozások is ki tudnák venni a részüket a fellendülésből, nem úgy, mint az elmúlt évtizedben. Ehhez nem is kellene sok, csak végre egy kis kiszámíthatóság: elsőként a húzd meg-ereszd meg politikával kellene végérvényesen szakítani.
