Ugyan az OEP a tulajdonviszonyoktól függetlenül azonos gyógyítási díjat fizet a vele szerződött intézményeknek, de az adószabályok keményen megsarcolják a vállalkozókat. Százmilliós tételeket kell lepengetniük például iparűzési adó címén, s amíg az önkormányzati tulajdonú kórházak dolgozóinak az állam állja a kötelező béremelés fedezetét, nekik maguknak kell azt kigazdálkodni. Ez utóbbi jelentős tétel, hiszen a kórházi költségek 60-70 százaléka a bérhányad.
Egyelőre azok a magáncégek tartják még magukat, amelyek időben privatizálták a tb által jól fizetett, hiánypótló, elsősorban diagnosztikai szolgáltatásokat. S jól megy a magánklinikáknak is, hiszen minőségi ellátásukra országhatáron belül és kívül is van kereslet.
Minőséget adnának a közkórházak kiváló szakemberei is, ha lenne miből. De nincs. Így az állami egészségügyi ellátás minősége – néhány esetet kivéve – romlik, a rosszul fizetett alkalmazottak pedig külföldön keresik a boldogulást.
Nagy a baj. Ezt mindenki tudja. Az is nyilvánvaló, hogy nincs elegendő állami forrás az ágazat rendbetételére.
Ha pedig a döntéshozók nem lépnek gyorsan, és ha nem teremtik meg a kormányzati ciklusoktól független, stabil jogi kereteket a szabályozott tőkebevonásra, akkor az egykor méltán híres magyar egészségügy végképp kiüresedik. Kár lenne megvárni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.