Vérszagra gyülekeznek a spekulánsok

A zöld sziget persze nem csak kinézetre különbözik a kopár mediterrán tájaktól: az ír gazdaság jóval versenyképesebb, fejlettebb, mint a görög, a költségvetés pedig rendre többletet produkált a válság előtti években. De ez sem volt elég. Az eurózóna alacsony kamatlába ugyanis hasonló fogyasztási boomot és ingatlanbuborékot idézett elő, mint a periféria más országaiban. A gazdaság túlhevülése, az árak és a bérek gyors emelkedése látványosan lerontotta a versenyképességet az övezet magjához képest, a hitelválság pedig mély recesszióba lökte ezeket a gazdaságokat.

A magánadósságok így alakultak át Írországban is – a bankrendszer konszolidálásán keresztül – állami tartozássá. Dublin most ördögi körbe került: a piac további, brutális megszorításokat vár el, ami még inkább rontja a növekedési kilátásokat és az állam fizetőképességét.

A görög válságtól eltérően az ír zavarok egyelőre nem éreztetik hatásukat Magyarországon: a forint tegnap erősödött, az állampapírok hozama esett, a csődbiztosítási CDS-felár stabil maradt. Az ír gazdaság méretén és az időközben létrehozott uniós stabilizációs alapon kívül ebben nyilván szerepet játszott, hogy a magyar kormány végre elkötelezte magát a konvergenciaprogram betartása mellett. Dublin kálváriája azonban két tanulsággal is szolgál. Az egyik, hogy a piacok továbbra is árgus szemekkel figyelik a gyengének ítélt láncszemek teljesítményét. A másik, hogy az euró átvételével nem ér véget a költségvetési szigor kényszere. Akkor kezdődik igazán.