Vigyázó szemét Ázsiára veti

Obama már csak azért is különös szimpátiával viseltetik a térség iránt, mivel gyerek- és kamaszkora jelentős részét Hawaii szigetén és Indonéziában töltötte. Persze ez önmagában mit sem számítana, ha a gazdasági és stratégiai trendek nem támasztanák alá az irányváltást.

Ám azok napról napra jobban alátámasztják: Ázsia az IMF legfrissebb jóslata szerint a korábban vártnál is gyorsabban kilábalhat a válságból, és utána erősebb lesz, mint valaha – miközben a világ többi része örülhet, ha az ázsiai konjunktúrába kapaszkodva mérsékelni tudja veszteségeit.

Mindez nemcsak az Obama ázsiai körútja kapcsán emlegetett korszakváltás szót teszi indokolttá, hanem azt is megvilágítja, miért nem tartotta érdemesnek az amerikai elnök részt venni a hét eleji berlini megemlékezésen. Európa a múlt, Ázsia a jövő – a világ és Amerika szempontjából egyaránt.

Ám ha Európa meghatározó szerepe a múlté, akkor Amerikáról is elmondhatjuk ugyanezt. A Fehér Ház ura most „válságmenedzserként” próbál üzleteket szerezni a Távol-Keleten, felhasználva azokat a – főként politikai – adukat, amelyek még a rendelkezésére állnak. Helyzetét nemcsak a kínai gumiabroncsokra és acéltermékekre nemrég kivetett büntetővám miatti pekingi felháborodás nehezíti, hanem az is, hogy az idő Ázsiának dolgozik.

Európa szempontjából nagy kérdés, hogy az Egyesült Államok szövetségeseként vagy versenytársaként tud-e részt venni a globális Capitaly játékban. A transzatlanti érdekek sok tekintetben (árfolyam, piacnyitás stb.) hasonlók – de ez korántsem jelenti azt, hogy teljesen egybevágnának.