Nem a pék jóindulatától

Hamarosan jöhet a kifli rezsijének a csökkentése is, hiszen a Nemzetgazdasági Minisztérium már vizsgálja, hogy az olcsó benzin ellenére miért nem mérséklődik több termék és szolgáltatás ára. Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője sem érti, miért nem kerül kevesebbe a kenyér vagy a kifli. Erre csak egyetlen magyarázatot találtam, még Adam Smith, a közgazdaságtan atyjának számító klasszikus gondolkodó adta az 1700-as években. „Ebédünket nem a mészáros, a serfőző vagy a pék jóindulatától várjuk, hanem attól, hogy ezek a saját érdekeiket tartják szem előtt” – írta Smith 1776-ban megjelent, Nemzetek gazdagsága című könyvében.

Vagyis kár lenne a pékeket kérdezni arról, hogy miért nem csökken a kenyér ára az üzemanyagok áresése miatt. Kényszeríteni persze lehet őket arra, hogy ne húsz forintért, hanem tízért adják a kiflit, csak hát a szocialista, tervutasításos gazdaság állítólag már a múlté. Akkor lesznek olcsóbbak a termékek egy piacgazdaságban, ha a verseny kikényszeríti ezt.

A gazdasági tárca kiflielemzői azonban bizonyára azt gondolják, hogy nem működik a piaci verseny. Hiszen csökkennek a költségek, ebből pedig logikusan következnék, hogy egy idő után alacsonyabbak lesznek az árak is. Minden egyéb tényező változatlansága mellett (ceteris paribus) még akár igaz is lehetne ez az összefüggés, ám azt nem szabad elfelejteni, hogy az árak sokkal nehezebben csökkennek, mint ahogy emelkednek. Aztán még ott van az a fránya kereslet és a kínálat is, ami igazán meghatározza az árakat.

Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a ceteris paribus most nem működik. Éppen a kormány tett olyan lépéseket, amelyek drágíthatják az élelmiszereket: azzal, hogy hatvanszorosára emelik az élelmiszerlánc-felügyeleti díjat, és azzal, hogy nem engednek veszteséges kiskereskedelmi láncokat működni, máris bonyolultabb lett a dolog. A magasabb díjat és a veszteség büntetését valakinek meg kell fizetnie, az igazságos teherviselés pedig miért ne érintené a kiflivásárlókat? Nem túl nehéz belátni, hogy a nagyobb láncok a veszteséget súlyosan megtorló törvény miatt kétszer is meggondolják majd az árak csökkentését.

Van egy másik fontos üzenete is a történetnek: az ilyen nyilatkozatokkal a kormány nemcsak azt üzeni, hogy az árakat könnyedén szabályozhatják, hanem arra is tanítja az embereket, hogy a defláció jó dolog. Pedig nem túl zseniális ötlet az inflációs várakozások csökkenését fűtő nyilatkozatokat tenni, amikor így is nulla százalék alatt van a fogyasztói árindex. Eddig Japánig kellett elmenni, hogy az árak tartós esésével ijesztgessünk, most már nem kell annyira távolban keresgélni, hiszen az eurózónában éppen elég nagy gondot jelent, hogy csökkennek az árak, és ott már reális veszély egy deflációs spirál kialakulása.

Magyarországon tavaly átlagosan 0,2 százalékkal csökkentek a fogyasztói árak, amire 1974 óta nem volt példa. Decemberben éves alapon 0,9 százalékkal lettek olcsóbbak a termékek és a szolgáltatások, ami negatív rekord a piacgazdaság történetében. Ezzel együtt Magyarországon még most sincs komoly deflációs kockázat, hiszen a maginfláció (ami kiszűri például a rezsicsökkentést) 0,8 százalékkal magasabb volt decemberben, mint egy évvel korábban.

Vagyis nem a deflációtól kell tartani, sokkal nagyobb veszély, hogy a piaci versenyt torzítják, vagy ami még rosszabb: kiiktatják a rendszerből. Ha bezárnak a hipermarketek és a diszkontok, akkor mitől lesz olcsó a kifli? Annyi biztos, hogy akkor sem a pék jóindulatától, legfeljebb a hatalom aligha láthatatlan kezétől.