A frissen kormányra került görög Sziriza pártot korábban sokan támadták, hogy populista, demagóg, nem ért hozzá, és szembemegy a közgazdasági racionalitással. Ahogy ebben a cikkben illusztrálni fogom, ezt ma már csak az gondolja, aki egy vagy több sarokkal lemaradt a világ közgazdasági főáramától.
A Sziriza vezetőségében ott vannak Görögország legjobb közgazdászai: Igazi rocksztárrá vált az új pénzügyminiszter, a kékinges-motoros Janisz Varufakisz, aki a Essexben és Cambridgeben tanult, Athénban, Sydneyben és Texasban tanított, és James K. Galbraith-el együtt írtak javaslatot a görög probléma megoldására. Még nála is nagyobb koponya Jorgosz Sztatakisz, gazdasági miniszter, aki Newcastleben tanult, és a City University of New Yorkon és a Harvardon volt vendégprofesszor. A kormány gazdasági szóvivője, Euklid Cakalotosz az Athéni egyetem professzora. Szintén a Szíriza parlamenti képviselője lett Kosztasz Lapavicasz professzor a University College Londonról, aki a London School of Ecomincson és a Birkbeck College-ban tanult annak idején. Ő a financializálódás vezető szakértője.
A Szíriza kormány tehát a közgazdászprofesszorok kormánya. De az ouzóforradalom nem csak a görög profokat mozgatta meg, hanem szerte a világban a tudomány legnevesebbjeit, amerikaiakat, angolokat, belgákat, franciákat.
Elöször is itt van a válságokról meghatározóan fontos könyvet író Kenneth Rogoff (a Harvard professzora, előtte IMF vezető közgazdásza), aki felhívta a figyelmeztet arra, hogy a jelenlegi görög helyzetet nem lehet csak a görögökre kenni, felelőssége van benne a fenntarthatatlan politikát vivő előző görög kormányoknak eddig hitelező nyugat-európai nagybankoknak is, illetve a megszorításokat kikényszerítő eurózóna kormányoknak. Szerinte engedményeket kell tenni a görögöknek.
Aztán itt van az Acemoglu-Robinson szerzőpárosból James Robinson (szintén a Harvardról), aki szerint a görög válság oka az extraktív, klientalista állam volt, erre értelmetlen válasz a megszorítás, az csak arra szolgál, hogy a „németeket boldoggá tegye”. A megoldás könyvük fő tézise, az inkluzív növekedés, amit a Sziriza megvalósítani kíván.
A Nobel díjas Paul Krugman, a Princeton tanára cikkek egész sorával támogatja Sziriza érvelését, amely szerint az eddigi megszorítások értelmetlenek voltak, itt az ideje a befektetésnek és a reformoknak, amihez levegőhöz kell juttatni a görög gazdaságot.
Egyetért ezzel a világhírű francia közgazdász, Tomas Piketty (az MIT korábbi professzora) is, aki azért nem vette át François Hollande elnöktől a Becsületrendet, mert szerinte az állam dolga nem az, hogy kutatókat fizessen le, hanem az, hogy a megszorítások helyett érdemi kormányzást műveljen. Jó hírnek nevezte a megszorításellenes mozgalmakat az európai integráció szempontjából.
Egy másik Nobel-díjas, Joseph Stiglitz, a Columbia professzora – előtte a Világbank vezető közgazdásza – cikket írt arról, hogy nem Görögország, hanem a megszorítások buktak meg.
A kórushoz becsatlakozott Paul de Grauwe (LSE) is, az eurózóna egyik vezető közgazdász elemzője, akinek könyvein keresztül legtöbbünk megtanulta a monetáris unió alapjait. Meglepetést okozott Mark Carney, a brit jegybank elnöke, aki szintén szembeszállt a megszorításokkal.
A gyorsan zajló események és az információtömeg miatt fel sem tudtam sorolni mindenkit: annyi biztos, hogy a közgazdaságtudomány kitört retrográd reputációjából, és ismét progresszív és szexi lett. Tessék választani. Lehet foggal, körömmel kapaszkodni az elbukott megszorításokra épülő gazdaságpolitikához, vagy lehet lépni egyet az ouzóforradalomhoz.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.