Az idő eltelt

A század gyakorlatozásra megy ki a közeli mezőre, de a katonák meglepetésére nincs semmi határozott feladat, hadnagyuk hagyja, hogy csak feküdjenek és beszélgessenek a napon. Egy óra elteltével a hadnagy vigyázzt vezényel, majd értékelést ad: „a foglalkozás elérte célját, az idő eltelt”. Gondolom, mindenki számára világos, hogy a foglalkozás célja eredetileg nem ez lett volna. Ez jut eszembe, ha az NHP sikeréről olvasok.

Az NHP-t az angol jegybank „Funding for lending” programjának (FLS) mintájára hozta létre az MNB. Az aprólékos összehasonlításra itt nincs lehetőség, de két dolgot mindenképpen érdemes megemlíteni. Az első, hogy az angol program nem ért el hitelezési fordulatot, máig folyamatosan csökken a teljes, és a kkv-szektor hitelállománya. A második, az elsővel feltehetően szoros kapcsolatban álló tény, hogy az FLS feltételei messze nem voltak olyan kedvezőek, mint az NHP esetében. Az angol jegybank irányadó kamata már évek óta 0,5 százalék, így a rövid lejáratú piaci hitelkamatok és a jegybanki hitelprogram kamata között nincs akkora különbség, mint nálunk.

Az MNB szerint az NHP létjogosultságát az adja, hogy a kkv-k a jó beruházási ötletekhez sem kapnak hitelt. (A kkv-szektor gyakorlatilag csak a bankhitelre támaszkodhat, így ez releváns kérdés.) Ezzel szemben a bankok nem látnak elegendő, nyereséggel kecsegtető javaslatot. Ez nagyrészt az alacsony hazai növekedés, a bizonytalan kilátások, és a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika miatt van.

Az NHP hatását tekintve vitán felül áll, hogy a hitelezés meglódult július-szeptember között. A jegybank hitelprogramra vonatkozó adatai alapján összesen 290 milliárd forint új hitelt nyújtottak a bankok, és a bankrendszer mérlegéből is ekkora hitelkiáramlás látszik július-szeptember folyamán. Ebből 176 milliárd forint volt papíron az új beruházási hitel. Kérdéses azonban, hogy abban az értelemben is új beruházásról van-e szó, hogy az NHP nélkül nem került volna sor rá.

A hitelprogram első ütemében rövid, 4 hónapos idő állt rendelkezésre a hitelkérelmek befogadására, elbírálására és a folyósításra. A banki normál üzletmenetben ez túlságosan kevés ahhoz, hogy egy vadonatúj beruházási hitelkérelem eljusson a folyósításig, ezért az új beruházási hitelek döntően már folyamatban lévő hitelkérelmek, vagy előrehaladott tervezési fázisban lévő beruházási projektek felgyorsítása nyomán születhettek. Ez utóbbi mellett érv, hogy kezdetben egyszeri lehetőségként jelent meg az NHP, a kedvező feltételek miatt pedig megérte némi plusz munkával a folyamatot gyorsítani, a beruházást előrehozni. Ezzel együtt sem hozott fordulatot az NHP, a szezonálisan igazított adatok szerint a magánszektor beruházásainak növekedése 2013 elején indult meg, a növekedés a harmadik negyedévben kissé lassult.

Persze ezen belül nőhetett a kkv-szektor szerepe, de az adatok ezt sem támasztják alá, igaz, nem is cáfolják. A harmadik negyedévben az éves szinten 120 milliárd forintos beruházási növekményből nagyságrendileg csak egytizedért felelnek az 50 fő alatti cégek. Bár ez messze nem tökéletes átfedés a kkv-szektorral, mégis arra utal, hogy a tavalyi harmadik negyedévben csak csekély hatása lehetett az NHP-nak, az is elsősorban az előrehozott beruházások miatt.

Az NHP második üteme elődjénél nagyobb méretű és hosszabb ideig elérhető program, így van rá idő, hogy a cégek ténylegesen új beruházási ötletekkel álljanak elő. Ugyanakkor minden új beruházás kockázatos, és ennek csökkentése érdekében a bankok inkább a már meglévő, jól ismert, kockázati szempontból alaposan felmért ügyfeleket és a pótló jellegű, illetve kisebb bővítő beruházásokat preferálják. A másik oldalról a piacinál kedvezőbb kamat miatt az ügyfelek akkor is érdekeltek az NHP felvételében, ha a beruházást egyébként saját forrásból (saját forrása sok cégnek lehet, a vállalati szektor ugyanis összességében komoly megtakarító) is meg tudnák valósítani, vagy piaci alapon is kaptak volna rá a bankoktól hitelt. Ilyen esetben az NHP nem vezet magasabb beruházáshoz.

Az MNB az NHP első körét nagyon sikeresnek értékelte, és annyira biztos volt a dolgában, hogy erre hivatkozva elindította a program második ütemét. Az NHP feltételei azonban annyira kedvezőek, annyival jobbak a piaci hitelfeltételeknél, hogy kis túlzással azt mondhatjuk, bolond, aki nem veszi fel, ha egyébként megfelel a kritériumoknak. A fő kérdés az, hogy aki felveszi az NHP-hitelt, tényleg új beruházásba kezd-e. Ha nem, akkor az NHP végső soron „nem sok vizet zavar”, átmenetileg megbolondítja a hitelezési számokat, a jegybank közbeékelésével valóságosan is jövedelmet csoportosít át a kkv-szektor számára, de ezzel együtt sem ér el beruházási és növekedési fordulatot. Végső soron ez a sikerkritérium, ez lenne az NHP célja, nem önmagában a minél több olcsó hitel kiszórása.

Az NHP hatása a beruházási adatokon még nem látszik, és igazából nem is nagyon látszódhat. Bár a hitel fogy és az idő telik, mégis korai kijelenteni, hogy az NHP eléri a célját. Én mindenesetre erősen kételkedem benne.