Világgazdaság Online

Márpedig a Magyar Energia Hivatal (MEH) az utóbbi időben több ügyben is borsot tört politikai prominenseink orra alá. A szeptemberi elnökváltást követően a szervezet munkája egyre több területen kezd hasonlítani egy valódi független hatóságéhoz. A hivatal korábban nem látott módon törekszik a transzparenciára: sajtóbeszélgetéseket szervez, honlapján rendszeresen frissülnek az információk, november óta havi piaci jelentést tesz közzé, amelynek már a puszta léte is irritáló azok számára, akik az átláthatóságot tekintik legfőbb ellenségüknek. Olaj volt a tűzre, hogy a hivatal egy olyan elemzést tett közzé a Podolák–Fónagy-féle, tavaly novemberi törvénymódosítással egy időben, amely szerint a kapcsoltan termelő erőművek 10 milliárd forintos indokolatlan többlettámogatásra tehetnek szert az elfogadott törvénymódosítás alapján.
Szinte biztos, hogy Podolák György múlt pénteki bejelentése, hogy kezdeményezni fogja a miniszterelnöknél az energiahivatal elnökének leváltását, nem csupán arról szólt, hogy Matos Zoltán egy múlt csütörtöki nyilatkozatában 16-17 százalékos áprilisi gázáremelést jelzett előre. Valószínűbb, hogy ez a nyilatkozat csupán a „casus belli” volt. Persze a leváltás kezdeményezése jogi nonszensz, de az azóta is erősödő politikusi kórus üzenete világos: „Ha maradni akar a hivatal elnöke, ne zavarja a köreinket, és főként tanulja meg, mi a magyar sajátosságoknak megfelelő függetlenség!”
A konkrét ügy amúgy szinte szót sem érdemelne: a gázpiac liberalizációja óta egy képlet alapján számítható, hogy milyen importföldgázárat vehet figyelembe a lakossági gázkereskedő a következő negyedévre. Ennek a képletnek minden lényegi eleme ismert volt már valamennyi piaci szereplő számára, amikor az energiahivatal elnöke múlt csütörtökön nyilatkozott a várható áprilisi emelés mértékéről. Hozzáértők számára világos, hogy semmilyen mértékben sem befolyásolhatta a nyilatkozat a másnapig beadandó tényleges áremelési kérelmeket.
Politikusainknak azonban, úgy tűnik, nem könnyű megemészteni, hogy bármennyire is szeretnék fenntartani az energiaárak alakulása tekintetében a „megmondóember” szerepét, ennek a világnak leáldozott. Láthattuk, mihez vezetett a politika utolsó nagy tetszelgése árbefolyásoló szerepben 2008-ban, amikor a kormányzat nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy a világpiaci kőolajárak emelkedésével együtt a Magyarországra importált gáz ára is emelkedett. Politikusaink akkor sokáig fennhangon hirdették a még a Kádár-rendszerben megtanult (igaz, akkor sem működő) szállóigét: „megállítjuk a határokon az árak begyűrűzését”, hogy azután fél évvel később kénytelenek legyenek kormányszintű megállapodást kötni a gázimportőr E.Onnal több mint 60 milliárd forint elmaradt gázáremelés kompenzációjáról.
Most ismét az állami beavatkozás szükségessége mellett énekel a kórus. Szanyi Tibor egy keddi konferencián már arról beszélt, a lakossági szolgáltatók árának alakításában van lehetősége a Magyar Energia Hivatalnak korlátot szabni, mert az árképletben van olyan elem, a termék ára, ami tetszőleges és amelyet bemondásra (sic!) fogad el az energiahivatal.
Sajnos az érintett piaci szereplők is hajlamosak a régi rutin szerint reagálni. Az E.On szóvivője a pénteki események után úgy érvelt, hogy ha most elmarad az áremelés, úgy júliusban 20 százalékot is meghaladó emelésre kellene számítani. Pedig számára is világos kellene lenni, hogy az áremelés – amennyiben indokolt – egy jogállamban nem marad el, még akkor sem, ha a jogszabály által meghatározott időpontjától két hét sem telik el az országgyűlési választásokig. Mert erről szól a hivatal függetlensége. De vajon kell nekünk (nekik) egy ilyen független energiahivatal?

A szerző a Force Motrice Zrt. partnere