Azért fontosak ezek, mert nélkülük az amúgy is végtelenül sarokba szorított német kancellár sem léphetett tovább. Márpedig az elmúlt hetek görög tragédiája igazából német dráma volt. Egy gazdasági-pénzügyi fegyelemben szocializálódott német közvéleményt kellett – és kell ma is – meggyőzni arról, hogy jogos lehet egy végtelenül fegyelmezetlen (sőt: bevallottan is csaló) tagtársat tetemes arányú német pénzzel is kimenteni. Ráadásul Angela Merkel akkor szembesült ezzel, amikor kormánya parlamenti felsőházi többségét kockáztató helyhatósági választás előtt áll egyfelől, másfelől pedig a német eurótagságot az alkotmánybíróságon már kétszer feljelentett német közgazdászok egy csoportja ismét hasonló kereset beadásával fenyeget, ha megítélésük szerint túlzottan engedékeny a kormány. Az már csak hab a tortán, hogy eközben a külvilág meg az „önzéséért” kezdte ostorozni Berlint. Beleértve ebbe annak rosszallását, hogy válság idején a német gazdasági reflex a kivárást és a megtakarítást, nem pedig a többi tagországot is maga után húzó erőteljes vásárlást választotta…
Mindezek fényében írta azt visszatérően a nemzetközi sajtó, hogy lám, Merkel már azt a generációt testesíti meg, amelyet nem orientál többé elődeinek európai elkötelezettsége, még kevésbé az előző német generációk háborús bűntudata. Úgymond ezért is van a mostani makacskodás is a görögök megsegítésében.
Pedig a kancellár már többször igazolta európai kötődését. Döntő szerepe a jelenleg futó közös költségvetés 2005-ös elfogadásában – beleértve bizonyos engedményeket a német befizetések oldalán – ugyanúgy legendássá vált, miként abban is, ahogy az eltemetett „alkotmányos szerződés” lényegi pontjai a lisszaboni szerződés formájában feltámadhattak. Egészen bizonyos, hogy mai politikájában a nyilvánvaló belpolitikai kalkulációk mellett nem kis részben a jövőbeni európai politizálás szabadságfokának a megőrzése is vezérli. Tudjuk, a már – a lisszaboni szerződésért cserébe – tavaly ősszel elfogadott német alkotmánymódosítás is komolyan korlátozta EU-politikai mozgásterét. Lehetőségeit a felsőházi többség elvesztése drámai módon még tovább szűkítené. Szerencsétlen egybeesés, hogy pont mostanra esett a döntés a görög válság kapcsán is. De tény, hogy ha a német kancellár a jövőben is akcióképes Európa-politikát akar folytatni, akkor már csak ilyen szempontból sem vehette félvállról a hétvégi honi megméretőzést. Ha úgy tetszik, kénytelen volt rövid távon (a görögökkel szemben) barátságtalanabb lenni, hogy hosszabb távon megmaradhasson segítőkész európainak.
A szerző a BruxInfo EU-szakértője
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.