Nehéz tárgyalás lesz

A befektetők pozitívan reagáltak a hírekre, melyek alapján úgy tűnt, hogy Magyarország és az Európai Bizottság viszonyában áttörés következett be, és hogy sikerült megállapodni a vitatott jegybanktörvény módosításáról. A CDS-felár néhány nap alatt több mint 50 bázispontot esett, csökkentve a hitelfelvétel költségét. A dolgok jelenlegi állása szerint néhány héten belül megkezdődhetnek a tárgyalások az IMF-fel és az Európai Bizottsággal. Figyelembe véve, hogy az IMF a kért módosítások törvényerőre emeléséhez köti a tárgyalások elkezdését, erre valószínűleg május közepén-végén kerülhet sor.
A jó hírek ellenére továbbra is arra számítunk, hogy a tárgyalás nem lesz könnyű, és nem csak néhány hetet vesz igénybe, mint azt több magyar kormánytisztviselő is állítja, hanem akár hónapokig is elhúzódhat. Hogy az Európai Bizottság a jegybanki fizetések és a hűségeskü ügyében engedett, véleményünk szerint inkább a Bizottságon és az Unión belüli politikai folyamatokat tükrözi, mint a Magyarországgal szembeni attitűd megváltozását. A Bizottságban, egyes tagállamokban és feltehetően az IMF-ben is jócskán maradtak kétségek a magyarországi gazdaságpolitikai trendeket illetően.
Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy az IMF részéről várhatóan melyek lesznek a kifogásolt pontok, a januárban közzétett országjelentés nyújthat fogódzót. Azt olvashatjuk itt, hogy a költségvetési kiigazításnak a bevételi oldalról a kiadási oldal felé kell elmozdulnia, a hatékonyságot az utóbbi területen kell növelni, többek között az állami tulajdonú közlekedési vállalatok átszervezésével, a foglalkoztatás racionalizálásával a helyi önkormányzatok szintjén, valamint a szociális segélyek szigorúbb ellenőrzésével. Ezek nehéz feladatok egy olyan kormány számára, amelyik azt ígéri, hogy nem lesznek megszorítások. Az egykulcsos személyi jövedelemadó sem valószínű, hogy elkerüli az IMF figyelmét, ezzel kapcsolatban várhatóan olyan kiigazítást kérnek majd Magyarországtól, amely ellensúlyozza az adó regresszív jellegét.
Mindezek a Fidesz számára nyilvánvaló politikai kockázatot jelentenek – akkor, amikor a közvélemény-kutatások tanúsága szerint a kormánypárt támogatottsága már nem biztos, hogy olyan szilárd, mint egykor volt. Összefoglalva: valószínű, hogy az IMF a gazdaságpolitikai modellben komoly változásokat kér majd, és hogy a kormány valódi kompromisszumra kényszerül. Ez pedig sokkal több annál, amit az Európai Bizottság követelt.
Az IMF programjai ráadásul nem merülnek ki egyetlen gazdaságpolitikai terv jóváhagyásában, hanem szigorú feltételekkel és ellenőrzéssel társulnak. A Valutaalap negyedévenkénti, rendszeres felülvizsgálatot követel meg a szerződés – feltehetően kétéves – időtartamának végéig. A befektetők pedig elvárják majd, hogy az ellenőrzések alkalmával az IMF mindent rendben találjon, máskülönben a magyar piacok továbbra is ki lesznek téve a volatilitásnak. Az IMF valószínűleg szorgalmazni fogja a hazai ellenőrzés javítását – így a megreformált Költségvetési Tanács hatékonyságának és függetlenségének erősítését –, és ki fog állni a jegybank függetlensége mellett. Annak a kormánynak, amely gazdaságpolitikája függetlenségét rendkívül fontosnak tartja, és amely keményen dolgozott azért, hogy szavazóit előnyökhöz juttassa, mindez komoly fordulatot jelentene.
Számos piaci szereplő éppen ezért kíváncsi arra, hogy a hitelfelvételi tárgyalások gyorsan és sikeresen lezárulnak-e, vagy inkább elhúzódnak. Gyakran emlegetik a török példát, és úgy vélem, joggal. Erős érvek szólnak amellett, hogy az Orbán-kormány politikai szempontból többet nyer azzal, ha az IMF-et visszavonulási lehetőségként továbbra is a látóhatáron tartja, mint azzal, ha minél előbb lezárja a tárgyalásokat.
Az IMF programjai szigorú feltételekkel és ellenőrzéssel társulnak.

Timothy Ash,A szerző a Royal Bank of Scotland feltörekvő piaci kutatási részlegének vezetője-->