Oszkó: Esély az (újra)kezdő vállalkozásoknak

Hogy néhány kedvezőtlen körülményről is említést tegyünk, tagadhatatlan: a jelenlegi makroszintű kormányzati gazdaságpolitika önmagában egyáltalán nem támogatja a kezdő vállalkozásokat és általában a kis- és középvállalkozásokat (kkv).

Az elmúlt egy év adóátalakításai a kkv-szektorban jellemző kereseti sávban az adóterhelést növelték, melynek kedvezőtlen hatását a kormányzati erőfeszítések ráadásul minden eszközzel a vállalkozásokra igyekeznek hárítani. Szemben a 2010 elején hatályba lépett változásokkal, ahol az adócsökkentés is az átlagbér sávjában következett be, s még ezen felül is mintegy 400 milliárd forintnyi tehercsökkentést eredményezett a járulékmérséklés, illetve a tételes egészségügyi hozzájárulás megszüntetése, a tavalyi, mintegy 50-70 milliárdos társaságiadó-csökkentés jelképes értékű lépésnek tűnik, melynek kizárólag az amúgy is nyereséges vállalkozások látják hasznát. Ez azonban a kkv-szektorban ritka kiváltság, a kezdő vállalkozások körében pedig eleve ismeretlen.

Valamivel árnyaltabban értékelhetők a bürokrácia csökkentésére tett ígéretek, bár igaz az is, hogy ezen célkitűzések előzetes bejelentésével azok a kormányok szokták megpróbálni csitítani a versenyképességünk javítását követelő vállalkozói szférát, amelyeknek már semmi más nincs a tarsolyában. Ráadásul furcsán cseng az ilyen program meghirdetése, miközben egy éve sincs, hogy a kormány a központi adóhatósághoz átszervezett helyi iparűzésiadó-ügyeket és -ellenőrzéseket újra szétszórta az önkormányzatok között, miközben az adórendszer egyszerűsítésének és az adónemek száma csökkentésének ígéretével egyre több új adónemet vezetne be. De kétségtelen, hogy ami a munkajogi szabályozás területén elképzelésként mostanság napvilágot látott, az valóban előremozdíthatja a termelékenységet és a foglalkoztatás rugalmasságát, még ha annak haszonélvezői jóval kevésbé is lehetnek a kkv-szektor szereplői, amelyek gyakran informális szabályrendszerben működnek.

Vitathatatlan pozitívum emellett a kkv-szektor és különösen az induló vállalkozások javára működtetett támogatási rendszer aktivitása és hatékonyságának folyamatos javítása. A kutatás-fejlesztés és az innováció területén korábban is számos jól célzott pályázati program működött, ezeknek már egyre nagyobb arányban érzékelhetők a hasznosítható fejlesztési eredményei. Ami persze uniószerte fejtörést okoz, hogy a pályázati források felhasználására szervezett cégek sokszor alkalmatlannak bizonyulnak fejlesztési eredményeik hasznosítására, piaci bevezetésére, hiszen támogatásaik elérésére korábban teljesen más szervezeti logikát és működést kellett elsajátítaniuk. Korai lenne ebben a kérdésben persze áttörő sikerekről beszámolni, de az induló vállalkozások világában, szakmai rendezvényeken és versenyeken egyre inkább érzékelhető a piaci alapú üzleti tudás és vezetési ismeretek elsajátítása vagy legalábbis az azok iránt mutatkozó igény.Vitathatatlan, hogy az ezzel kapcsolatos egyre hatékonyabb támogatási formák – ideértve egyes tőkebefektetési és garanciaprogramokat is – hamar felpezsdítették az innovatív kezdeményezések és a kezdő kisvállalkozások világát.

Emellett ugyancsak az uniós finanszírozású támogatási programok bürokratikus szemléletének sajnálatos velejárója, hogy azok előre definiált határidőig tartanak. 2013 végéig okunk van hinni, hogy az értékes vállalkozási ötletek kidolgozásának és megvalósításának lehet megfelelő támogatása. Kérdés azonban, hogy akinek majd 2013 után támad új ötlete, vagy akkor lesz képes folyamatban lévő fejlesztéseit lezárni és termékké érlelni, az számíthat-e majd hasonlóan lendületes befektetői támogatásra és kedvező üzleti viszonyokra. Épp ezért már most ideje elkezdeni azon programok tervezését, amelyek a támogatási forrásokkal felélénkített befektetői környezet továbbélését is biztosítják. Csak remélhető, hogy ebben a kérdésben az utolsó pillanatok tűzoltása vagy az „utánunk az özönvíz” szemlélete helyett a megfontolt tervezés nyer majd teret.