Tető a fejük felett
A mindössze két paragrafusból álló javaslat ugyanis sokkal terjedelmesebb kérdéskört érint a bedőlt lakáshitelekkel kapcsolatos aktuális gondoknál. Az egyéb okokból nem fizető adósok nehézségei, a megoldatlan szociális kérdések sora mellett felveti azt is, mi lesz a jelzálogjoggal, hogyan alakulhat a banki hitelezés. A segítő szándékot egyébként elismerő és bizonyos intézkedések szükségességét nem tagadó szakértők az előkészítetlenségben, az elnagyoltságban látják a leendő törvényi rendelkezés legszembetűnőbb hibáját. Rámutatnak arra, hogy ennek következtében bizony káros hatásokkal járhat, jogbizonytalanságot okozhat, visszaélések táptalaja is lehet a moratórium.
Kifogásolható, hogy a javaslat összemossa a különböző életszituációkat: nem differenciál az adósok között, nincs tekintettel a jogos magánkövetelésekre. Nagyvonalúan szemet huny például azon kiürítési igények felett, amelyeket mondjuk elhúzódó pereskedés nyomán ítélt meg a bíróság. Átgondolatlanságra vall, hogy a moratórium többek között azoknak is védelmet nyújt, akiknek van másik beköltözhető lakásuk vagy erre alkalmas lakhatási lehetőségük. Nincs tekintettel a társasházak következetesen teljesítő lakóira sem, akiknek megannyi bosszúságot okoznak a renitens nem fizető lakótársak. Megalapozott lenne a méltányosság az utóbbiakkal kapcsolatban is?
Jogbizonytalanságot szülhet, ha az érintett a jogerős bírói döntés ellenére sem jut a követeléséhez, és az is, ha a nem fizető lakótárs szankció híján még inkább nem fizet, adósságát a tisztességesen teljesítőkre hárítva át.
És jogbizonytalansághoz vezet, ha tovább gyengül, kiürül a jelzálogjog. Banki szakértők hivatkoznak egyebek között a Bázel II szabályozásra, amely megkívánja a hitelek mögé beépült biztosítékok gyors és megfelelő értéken történő realizálhatóságát. A hazai biztosítéki rendszerben pedig a jelzálog az egyetlen olyan eszköz, amely ennek a követelménynek megfelel. Rossz üzenet, ha hiányzik a megfelelő garancia, hiszen akkor nyilvánvalóan nincs hitelezés, viszszafogása pedig – tapasztaltuk – igencsak kiszámítható következményekhez vezet.
Elgondolkoztató, enyhén szólva érthetetlen, hogy a leendő szabályozás azt sugallja: fűtési szezonban nem, de a jó idő beköszöntével már lehet lakni az utcán. Akár hajléktalanná is válhat ilyenkor az ember. Keményen azzá. És egy újabb kilakoltatási moratórium már nem vonatkozna rá. Okkal vetődik fel tehát sokakban a lakhatási jog, a szociális bérlakásprogram, a hajléktalanellátás rendezésének szükségessége.
Csak remélhető, hogy a kormányzat – miként az indoklásban rögzíti – valóban ideiglenesnek szánja a törvénymódosítást, és megteremti a lakáshitelesek, más adósok, az elszegényedés, a hajléktalanság problémájának intézményes kezelését, illetve a jogszabály alapjait. Mégpedig a maguk helyén, kellő előkészítés, helyzetképelemzés, szakmai, államigazgatási egyeztetések után.
Ezt nemcsak egy ilyen átfogó, nagy ívű program követeli meg. Nem maradhatna el – mint ahogy elmaradt – kétparagrafusnyi törvénymódosításnál sem.
A szerző a Világgazdaság munkatársa
