Túlzott szigor - 1994-es szintre megy le a gyógyszertámogatás

Ismeretes, hogy a Széll Kálmán-terv jövőre 83 milliárddal csökkenti a jelenleg 343 milliárd forintos gyógyszertámogatást, 2013-ban pedig további 37 milliárdos szűkítés várható. E szerint a mostani gyógyszertámogatást durva számítással egyharmaddal nyirbálják meg. Ezt a szokatlan és drasztikus beavatkozást a makrogazdasági egyensúly, a költségvetési hiány keretek között tartása igényli. Ismereteim szerint egy év alatt ilyen hatalmas csökkentést az Európai Unió tagállamaiban még soha nem hajtottak végre. A gyógyszer-politikai és az iparpolitikai érvek azonban nem teljes mértékben ismertek, még a vájt fülűek számára sem.

Csaknem tételként fogalmazható meg, hogy Magyarországon az elmúlt húsz évben az egészségügy a makrogazdasági egyensúly elérésének „mintaterepe” volt, hiszen az 1995-ös elhíresült Bokros-csomag, a 2006-os konvergenciaprogram és, úgy tűnik, a 2012-es Széll Kálmán-terv is vitézkedik az egészségügyi kiadások csökkentésében, amelynek kiemelt területe a gyógyszertámogatás. A hazai gyógyszer-támogatási rendszer kialakulása, átalakítása és fejlődése (?) a közgazdaságtanból ismert „stop and go” fogalmával, ciklusaival jó leírható. Amikor a gazdaság túlteljesített, akkor a gyógyszer-támogatási keretek esetenként szakmailag nehezen indokolható módon is emelkedtek. Amikor pedig a „stop”-lámpa világított, késsel és bárddal közlekedtek a döntéshozók a gyógyszertámogatás rendszeréhez.

2007-ben 89 milliárddal csökkentették a támogatásra fordítható összeg nagyságát, 2012–13-ban pedig 120 milliárddal tervezik. Ilyen drámai beavatkozások 5-6 év alatt nem jól hatnak a gyógyszer-támogatási rendszer működésére, amelynek elméleti alapjai – közpolitikai vita híján – az elmúlt húsz évben nem nagyon akartak kialakulni. Óriási adóssága ez a társadalom- és egészségpolitikának, valamint a szűken vett szakmának.
A gyógyszer-támogatási rendszer keresleti oldala viszonylag egyszerűen leírható: a lakosság megbetegedési mutatói, annak szerkezete (mortalitás-morbiditás) stabil indikátor, amely viszonylag objektív módon meghatározza a jelzett alrendszer működését és mozgásirányát, lehetőségeit. A kereslet nagyon intenzív, hiszen a népegészségügyi mutatók rendkívül rosszak. Az EU egyik legrosszabb egészségi állapotával rendelkező ország vagyunk, stabilan magas, rossz onkológiai, keringési megbetegedési mutatókkal.

A gyógyszertámogatás kínálati oldala, amelynek a segítségével a gyógyszerellátás megszervezhető és megvalósítható, nem rendelkezik ilyen stabilitással. A sokat emlegetett „budget impact”, a költségvetési hatás a pénzügyi-fiskális gondolkodás terméke. Óriási elméleti jelentősége lenne ennek, ha a gyógyszertámogatás kereslet és kínálati tényezői az esetlegességen, a spontaneitáson kívül a kidolgozottság jegyeit is magukon hordozhatnák.

Viszonylag kevés hazai elemzés foglalkozott a hazai gyógyszerkiadások nagyságának és szerkezetének az elemzésével. Ám a nemzetközi összehasonlításokból jól látható, hogy a magyar gyógyszerkiadások nagysága az OECD átlaga körül alakul, nem tekinthető kiemelkedőnek. A gyógyszertámogatás 1994 és 2010 között emelkedő trendű volt. A kétségkívül attraktív és a finanszírozó szempontjából fejfájást okozó, nominális növekedés mögött az inflációval deflált emelkedés egy százalék volt.

Ehhez képest a Széll Kálmán-terv várható tételei reálértéken a magyar gyógyszertámogatást az 1994-es szintre tolják vissza a következő két esztendőben. A tervben megcélzott gyógyszerkiadás-csökkentés egészségpolitikai megítélése véleményem szerint kérdéses, hiszen a népegészségügy helyzete, a lakosság egészségi állapota és a nemzetközi összehasonlítások sem indokolják azt. A kérdés szélesebb spektrumban való elemzése – társadalom-, egészség- és iparpolitikai vonatkozások – még tovább bonyolítaná a tervezett intézkedés hatásainak megítélését.