Új dopping, az informatika

Az informatika a sportban is forradalmi változásokat hoz, nem csupán az edzők és a játékosok munkájának támogatásával, de a nézői, szurkolói élmény kiteljesítésével is. A technikai sportokban már több éve használják azokat a programokat, amelyek a másodperc töredéke alatt dolgozzák fel több ezer szenzor adatait, a technikai stáb az információk alapján változtat a beállításokon, és ad tanácsokat a vezetőknek. A modern IT-eszközök jelen vannak már a teniszben, a vitorlázásban, a krikettben, az amerikai fociban, a lovassportban, a jégkorongban, a kosárlabdában, a fociban – és még sorolhatnánk.

Ha megkérdeznénk az edzőket, akik harminc-negyven évvel ezelőtt a magyar labdarúgó-válogatottal komoly sikereket értek el, valószínűleg azt mondanák, a fociban semmi szükség nincs az informatikára. Elég a jó szem, a megfelelő képzettség, a gyakorlat. Ebben van is igazság: ahogy más területen, a labdarúgásban sem helyettesíthető a szaktudás az informatikával. Gyerekkoromban, amikor rendre a kapu fölé rúgtam a tizenegyest, az edző alaposan megnézte, hogy csinálom, majd megmutatta, hol találjam el a labdát: két centivel balra attól a ponttól, ahol addig belerúgtam. És csodák csodája, attól kezdve minden lövés kapura ment.
Sportszeretőként és cégvezetőként ugyanazt tapasztalom: innováció nélkül nincs fejlődés. Ezt gondolják a vezető sportklubok is világszerte. Ugyanis ami korábban sok éves tapasztalatot vagy különleges megfigyelőképességet igényelt, jelentős részét ma már a technika is tudja. Kamerák, szenzorok segítségével egy adogatás, golfütés, zsákolás vagy éppen egy tizenegyesrúgás milliméterről milliméterre elemezhető. A szenzorokkal felszerelt sportoló teljesítménye pontosan követhető, nem tudja elcsalni az edzéseket, de az is időben kiderül, ha sérülés fenyegeti.

Egy „digitális másodedző” alkalmanként éppolyan hasznos tanácsokkal szolgálhat, mint a dollármilliókért igazolt sztártréner. A hús-vér edző – és általa a csapat – azáltal kerül jobb helyzetbe, hogy sokkal több adat áll rendelkezésére. A digitális elemzésre (is) támaszkodva azonban az edzőnek kell levonnia a következtetéseket, neki kell a megfelelő utasításokat adnia, ráadásul annak tudatában, hogy a szóban forgó információk egy részét akár az ellenfél edzője is ismerheti.

Az informatika nem csupán a játékos oldaláról segít a stratégia kidolgozásában. A szurkoló szempontjából is forradalmi változásoknak nézünk elébe: az IT a „szurkolói élményt” is személyre szabhatja, kiteljesítheti. Egy foci-, jégkorong-, kosárlabda-mérkőzés vagy egy díjugratás közvetítését már úgy is lehet követni, hogy közben valós időben, akár szurkolóként sok ezernyi adatot lekérdezünk a meccsről, a versenyzők teljesítményéről, és „képben lehetünk” a csapatok által követett stratégiákat illetően is.

Gyakran halljuk, hogy Magyarországon mindenki ért a focihoz, az „okosközvetítések” pedig majd megteremtik ennek az igazságalapját is. Sőt, a lelátókról elmaradó fiatalok újra visszatalálhatnak a mérkőzésekre, hiszen a meccsek hangulata új elemmel egészülhet ki. Okostelefonról nyomon követhető lehetne például az is, ki mennyit fut az egyes félidőkben, hogyan változott a labdabirtoklása, hogyan készült az aktuális meccsre, játékstílusa melyik korábbi versenyzőéhez illik, és ennek megfelelően is buzdíthatják a játékost. Az otthon maradók tetszőleges fantáziacsapatot is összerakhatnak kezdő tizenegyükként. A szurkolóknak az egyes aktivitásoktól függően egyedi ajánlatot tehetnek a csapatok, a merchandise-készítők.

Hogy mikorra jutunk el idáig? A technológia már adott. Az eszközöket, amelyeket például a focivébén győztes német csapat használt, már hazai, akár hobbicsapatok is igénybe vehetik. De ne csak látványsportokban gondolkodjunk, tegyük azt nemzetgazdasági szinten! A 2017-es vizes világbajnokságra olyan informatika által gazdagított, egyedi szurkolói élményt tudnánk adni a sportszeretőknek, a hazánkba látogatóknak, amely újraértelmezheti a versenyekre, meccsekre járás műfaját. Egy ilyen megoldással a 2024-es olimpia üzenete is más megvilágításba kerülne.