Bár a kötelező biztosítás idei kampánya nagyon sok elemében hasonlít a korábbiakhoz, a piaci szereplők láthatóan újabb megoldásokat is igyekeznek előhúzni a cilinderből, s ez akár biztató is lehet.
Amiben semmit nem tudott változni a piac, az a tarifák átláthatatlansága: az online alkuszok honlapjainak a segítsége nélkül gyakorlatilag esélye sincs arra az ügyfélnek, hogy kiválassza a számára legkedvezőbb megoldást, egyszerűen elvész a kínált kedvezmények és kategóriák tengerében. Az árkülönbségek ezzel együtt ugyanúgy fennmaradtak: egy fiatal nagyvárosi autós évi több tízezer forintot is spórolhat, ha a legjobb ajánlatot választja a legrosszabbal szemben.
Bizonyos területeken viszont tagadhatatlanul látszanak a fejlődés kezdeti jelei. A legnagyobb szereplő például megszüntette a differenciálást a régi ügyfelei és az újak között: így legalább ott eltűnik az a kissé piacidegen gyakorlat, hogy a hűséges kliens kerül hátrányba az új belépővel szemben. (Más kérdés, hogy több biztosítónál ugyanúgy folytatódik tovább.) A biztosítók kezdenek ráérezni az egyes ügyfélcsoportok megcélzásának a hatékonyságára is, ez a több terület és korcsoport szerinti besoroláson látszik igazán.
Az idei év talán legérdekesebb fejleményét mégis a nagyobb szereplők felélénkülése jelenti. A korábbi esztendőkhöz képest még több területen újítottak, és láthatóan versenyképesebb tarifákkal álltak elő, ez pedig arra utal, hogy megelégelték a mostani helyzetet, és már nem szeretnének újabb piaci részszeleteket odaadni a kicsiknek.
A nagy versenyfutás kimenetele ugyanakkor kétséges: az ügyfelek túlnyomó részét még mindig hidegen hagyja a váltás lehetősége, inkább spórol a szervizen, mint a kötelező biztosításon. Pedig – legalábbis az esetek többségében – az előbbivel jóval többet árt az autónak.