Az uniós tejtermelő gazdák közelmúltbeli párizsi és brüsszeli tüntetésükön elkeseredettségüknek adtak hangot, hiszen a tej felvásárlási ára az EU-n belül mindenütt nagyot zuhant. Néhol – mint például Magyarországon – 30 százalékot meghaladó mértékben.
A tej termelői árának esésére viszonylag egyszerű magyarázat van: április elsejétől megszűnt az uniós termelési kvótaszabályozás, amely kordában tartotta az észak- és nyugat-atlanti térségek tejtermelését, emellett Oroszország újabb egy évre meghosszabbította az uniós eredetű tejtermékek behozatali tilalmát.
A mezőgazdasági termelői árak zuhanása nemcsak a tejet és a tejtermékeket, hanem más alapvető mezőgazdasági nyersanyagot is érintett. A FAO legutóbb közzétett élelmiszerár-indexe szerint az alapvető mezőgazdasági nyersanyagok világpiaci árszintje 2015 augusztusában hétéves mélypontra zuhant. Még a világgazdasági válság éveiben (2008–2010) is egészen jól tartották magukat az agrárárak, sőt rögtön a kilábalás kezdetén minden termékcsoportban határozott irányváltás történt felfelé, ami kitartott egészen 2011 decemberéig. Ekkor ismét csökkenésbe váltott az index, de a havonkénti árlemorzsolódás nem volt számottevő. Az igazi zuhanás 2014 tavaszán kezdődött.
Miért gyorsult fel a mezőgazdasági cikkek árzuhanása az utóbbi másfél évben, miközben minden statisztika szerint ez idő alatt is nőtt az élelmiszerek iránti kereslet a világpiacon? E mögött több okot is lehet említeni: 2014-ben világszerte rekordtermés volt gabonafélékből, és az idén is rekord közeli – 2540 millió tonnás – világtermelésre van kilátás. Közben a nyersolaj ára másfél éve esik: a Brent hordónkénti ára 2013. november végén még 110 amerikai dollár felett volt, míg jelenleg stabilan 50 dollár alatt van. A kőolaj árának mélyrepülése a gabona- és olajosmag-termelők bánatára nagy hatással van a bioüzemanyagok, következésképp az előállításukhoz felhasznált mezőgazdasági nyersanyagok keresletére is.
Ha csökken a kőolaj ára, és a trend tartósnak bizonyul, akkor esnek az üzemanyagárak, a benziné és a gázolajé egyaránt. Amíg a kőolaj világpiaci ára stabilan magas, 100 dollár feletti volt, addig az etanol és a biodízel támogatás nélkül is versenyképes tudott lenni, mindenekelőtt Észak- és Dél-Amerikában. Az üzemanyagárak ilyen mértékű esése mellett azonban kérdéses, hogy megmarad-e a versenyelőny.
Szakmai körökben egyre többen úgy vélik, hogy 50 dolláros vagy az alatti hordónkénti kőolajár mellett a bioüzemanyagok további adókedvezmény nélkül hamar elveszíthetik maradék versenyképességüket is. A biodízel- és etanolgyártók többsége hitelből fejlesztett, kapacitásait működtetnie kell még veszteséges termelés mellett is. Egyet azonban megtehetnek: a gyártáshoz szükséges nyersanyagokért (kukorica, nádcukor, repceolaj, pálmaolaj stb.) a korábbihoz képest alacsonyabb árat kínálnak a beszállítóknak.
Ez történik jelenleg az USA-ban és Európában egyaránt. Másfél évtizeddel ezelőtt ilyen lépés még nem okozott volna árzuhanást a mezőgazdasági nyersanyagok piacán az üzemanyagnak felhasznált nyersanyag mennyiségének csekély volta miatt, de ma már más a helyzet. Tavaly a humán- és a takarmánycélú felhasználáson túl a globális üzemanyagcélú feldolgozás csak kukoricából megközelíti a 200 millió tonnát. Az Egyesült Államokban a kukoricatermés harmadát (évente 110-120 millió tonnát) etanol előállításra fordítják, de Magyarországon is évi 2 millió tonna kukorica, az összes termés negyede etanollá konvertálódik.
Az Európai Unióban jelentős ösztönzés mellett évente 15-18 millió tonna olajos magot, döntően repcét, biodízel előállításra termelnek a gazdák, míg egyes dél-amerikai országokban (például Brazília vagy Paraguay) a cukornádtermelés mintegy felét szintén bioüzemanyag előállításához használják fel.
A világon etanol- és biodízel-alapanyagtermelés céljára napjainkban mintegy 50 millió hektár termőföldet használnak. Az e területeken megtermelt cukornádra, gabonára, olajos magvakra nincs sem humán-, sem állatitakarmány-célú kereslet, és belátható időn belül nem is lesz.
A termelőknek kevés választásuk marad: vagy elfogadják az alacsonyabb felvásárlási árakat, vagy parlagon hagyják a termőföldet, esetleg más termények termeléséhez használják. Az USA-ban ez utóbbi mellett döntöttek a termelők, hiszen az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának jelentése szerint 2012-ben még 19,2 millió hektáron termeltek bioüzemanyagok céljára kukoricát és olajos magvakat, de 2014-ben már csak 15,6 millió hektáron. A világ más részein a termelők talán nem ennyire gyorsan reagáltak a megváltozott piaci feltételekre, és tovább folytatták a termelést, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mind gabonából, mind nyers cukorból és növényi olajokból jelentős eladatlan készletek halmozódtak fel napjainkra.
Ha a kőolaj és más energiahordozók világpiaci ára hosszabb időre a mostani alacsony szinten marad, akkor a bioüzemanyagok iránti globális kereslet bizonyosan visszaesik, még az EU-ban érvényes kötelező bekeverési arány fenntartása mellett is. Mindez lefelé nyomja az érintett mezőgazdasági nyersanyagok árszintjét, és egyben kizárja, hogy a közeljövőben egy újabb mezőgazdasági nyersanyagár-robbanás bekövetkezzen.
Ezért a gabona- és olajosmag-termelőknek mielőbb alkalmazkodniuk kell a megváltozott keresleti feltételekhez,egyebek között át kell állniuk új, az eddiginél hatékonyabb, költségtakarékosabb termelésre. Azok a termelők, akik nem képesek gabonát és olajos magot a mainál jóval alacsonyabb önköltség mellett előállítani, a jövőt illetően végérvényesen elfelejthetik azt a magas jövedelmet, amelyet a bioüzemanyagok iránti erős kereslet, illetve az etanol- és biodízel-termelés robbanásszerű növekedése tett lehetővé számukra az elmúlt években.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.