Két részből álló cikkem első felében (VG, 2017. január 27.) a versenyképességet befolyásoló tényezőket három egyenlő súlyú csoportba soroltam: a világgazdaság struktúrájából adódó, a makro- és a mikrotényezőket tartalmazó csoportba. Ahogyan azt akkor bemutattam, a versenyképességi rangsorok általában az utolsóra helyezik a legnagyobb hangsúlyt, míg az előbbi kettőt szinte teljesen figyelmen kívül hagyják. Márpedig a 90-es évek magyar gazdaságpolitikája bebetonozta a magyar gazdaság félperiféria-pozícióját, és ezzel beárazta a magyar versenyképességet is. Ezt a hátrányt felszámolni pedig szinte lehetetlen.
A versenyképességet meghatározó tényezők második nagy csoportjába tartozó makrotényezők esetében ugyanakkor sikerült 2010 óta a legjelentősebb eredményeket elérni. Nagy szükség is volt a makrogazdasági paraméterek rendbetételére, ugyanis a kamatkiadások magas szintje a legfőbb oka versenyképességbeli lemaradásunknak. Ha összehasonlítjuk a magas államadósságból adódó kamatterheket, akkor azt látjuk, hogy Magyarország GDP-arányosan húsz év alatt évente átlagosan 4 százalékponttal többet költött az államadósság kamataira, mint a csehek, és 2,2 százalékponttal többet, mint a lengyelek. Ezért olyan fontos, hogy a makroparaméterek rendben legyenek, az államadósság és ezzel együtt a kamatterhei csökkenjenek. És csökkentek is, a 2011-es 4,4 százalékról 2016-ra 2,9 százalékra. Ebből van többletforrás oktatásra, egészségügyre vagy éppen a családtámogatási rendszerre.
A makrotényezőkön belül a másik legjelentősebb versenyképességi hátrányunk az alacsony foglalkoztatási szintből adódik. Lemaradásunk abból ered, hogy Magyarországon a rendszerváltozás során a munkahelyek 30 százaléka szűnt meg, míg Lengyelországban 20, Csehországban pedig csak 10 százaléka. A közel két évtizeden át jelentkező egymillió fős foglalkoztatási lemaradásunk évi 3-4 százalékpontos GDP-arányos extra terhet jelentett a magyar gazdaság számára, hiszen arányaiban egymillióval kevesebb munkavállalónak kellett eltartania egymillióval több inaktívat. A magyar munkaerőpiac 2010 óta 700 ezer fővel bővült. Ha ebből levonjuk a közfoglalkoztatásban és a külföldön dolgozó, de a hazai statisztikában szereplő foglalkoztatottak számát, akkor a nyílt munkaerőpiacon még így is 500 ezer fővel bővült a foglalkoztatás. A jelentős bővülés ellenére Csehországban arányaiban még mindig 400-500 ezer fővel többen dolgoznak az elsődleges munkaerőpiacon, vagyis ennyi munkahely továbbra is hiányzik a magyar gazdaságból. A bővülő foglalkoztatás a forrása az egykulcsos személyi jövedelemadónak és a munkahelyvédelmi akciónak, valamint a szociális hozzájárulási adó csökkentésének, hiszen a korábbi terhek sokkal szélesebb bázison teríthetők szét. 2009-ben még a magyar adóék a maga 53 százalékos értékével a második legmagasabb volt az OECD-országok körében. A 2017-re 43 százalékra csökkenő adóékkel sikerült utolérnünk a cseheket, és hat éven belül van esélyünk utolérni a 34 százalékos adóékkel bíró lengyeleket. A többkulcsos szisztémában 2009-ben, ha a munkaadó 5000 forinttal növelte az átlagbéren foglalkoztatott munkavállalójának a nettó bérét, az 15 000 forintjába, míg 2016-ban ugyanez az emelés 10 000 forintjába került, és 2022-ben már csak 7500 forintjába fog kerülni. Lehet azzal érvelni, hogy az egykulcsos személyijövedelem-adózás nem méltányos, ugyanakkor a méltányosság érvényesítésére más eszközöket is lehet érvényesíteni, mint a jövedelemadó-rendszer.
Az államadósság csökkenésének és a foglalkoztatás bővülésének köszönhetően 2010 és 2017 között GDP-arányosan évi 3-3,5 százalékponttal csökkent a hazai gazdasági szereplők államadóssághoz és alacsony foglalkoztatási szinthez kötődő terhelése, de ezen a területen továbbra is 3-3,5 százalékponttal vagyunk lemaradva visegrádi vetélytársainkhoz képest. Ez versenyképességbeli lemaradásunk valós oka, amit 2010-ig el lehetett fedni állami túlköltekezéssel.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.