A rezsicsökkentés sokakat aggasztó eleme: ha ránéz a számlájára, talál egy feltűnően magas számot

A háztartásoknak teljesen mindegy, hogy mekkora az áram- vagy gázszámlájukban lévő tarifát alkotó elemek egymáshoz viszonyított nagysága, hiszen csak a tarifa egésze, illetve az azzal szorzott mennyiség, a számla végösszege a fontos. Ám, aki sorra veszi a számláján a tarifa-összetevőket, azt látja, hogy azok között a többihez képest kiemelkedően magas a rendszerhasználati díjak (RHD) súlya. Ráadásul ilyen magas arányt európai összevetésben sem találunk. Ebből egy gyakran hallható vélemény szerint sokan az RHD-k túlárazására következtetnek, ám tévesen.

Csak eltolódtak az arányok

Nagyon egyszerű, sőt nyilvánvaló magyarázata van annak, hogy miért téves ez a következtetés. Ennek belátásához a rezsicsökkentés lényegét kell látni: legyen alacsony az érintett szolgáltatások bruttó végfelhasználói díja. Ez az alacsony szint nem függ a tarifaösszetevők belső arányaitól. Kézenfekvő, hogy ha egy egységár egyik összetevőjének az értéke a többihez képest alacsony, akkor a súlya is alacsony, míg a továbbiaké magas. 

Magasabb, de nem magas, nem is lehet az, ha maga a hatósági ár sem az. Ez kitűnik az európai bruttó lakossági végfelhasználói díjak vizsgálatából. A vizsgálatra jó lehetőséget ad, hogy a finnországi VaasaETT hónapról hónapra összehasonlíthatóan, euróban veti össze az érintett díjakat. Elemzése szerint márciusban

• a villamos energia bruttó lakossági végfelhasználói uniós átlagára 25,37 eurócent volt. Ennek a 28 százalékát tette ki az RHD, vagyis egy háztartásnak minden kilowattóra felhasznált áram után 7,1 eurócentet kellett fizetnie.
• Ugyanebben a hónapban a hazai, 9,66 eurócentes áramtarifán belül az RHD-re az uniósnál majdnem két és félszer nagyobb, 65 százalékos súly jutott, de ez az uniósnál mégis kisebb, csak 6,3 eurócentes rendszerhasználati díj egységárat hozott.
• Még nagyobb volt a különbség a földgáz esetében: a 10,83 eurócentes tarifán belüli 25 százaléknyi RHD-díj 2,7 eurócentet jelentett,
• míg a magyarországi 2,66 eurócentes tarifán belüli, 27 százaléknyi RHD csak 0,7 eurócentet.

Jegelték az idei hazai RHD-t

Az országonkénti összehasonlítás nyilván más-más eredményt hoz, a lényeg azonban az, hogy bár Magyarországon nem a rendszerhasználati díj alacsonyan tartása a rezsicsökkentés elsődleges eszköze, maga az RHD is jóval alacsonyabb az uniós átlagnál. Az RHD-vel a felhasználó a szolgáltatónak azokat a költségeit téríti meg, amelyek a villamos energiának, illetve a földgáznak a fogyasztási helyre történő eljuttatásával összefüggésben merülnek fel. Abban azonban nincs szabad keze a szolgáltatónak, hogy mit számlázhat ki RHD-ként: a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal határozza meg, és ellenőrzi, hogy mi minősül a felügyelete alá tartozó szolgáltatás indokolt, elszámolható költségének. Ugyanakkor a jogalkotó tavaly ennél tovább lépett: 2026 egészére befagyasztotta a hatósági tarifán belül az RHD nagyságát.

A rezsicsökkentés fő eszköze a tarifán belüli, említett energiadíj és gázdíj alacsonyan tartása. Amikor azonban (lényegében mindig) az egyetemes szolgáltató drágábban vásárolja az áramot és a gázt, mint amennyiért azt a lakosságnak eladhatja, vesztesége keletkezik. E veszteséget azonban az állam megtéríti, és miből másból, mint a rezsicsökkentést élvező lakosság, munkáltatóik és vállalkozásaik adójából. E – szintén nyilvánvaló – összefüggés azért is fontos, mert rámutat annak az elhangzó ellenzéki elvárásnak az átgondolatlanságára, amely szerint a lakossági RHD-t egyenesen meg kellene szünteti. 

A 2013-ban indult rezsicsökkentés eredményeként az Európai Unión belül Magyarországon fizeti a lakosság a legalacsonyabb áram- és gázszámlát, erről a Világgazdaság a VaasaETT és a MEKH alapján hónapról hónapra beszámol.   

A ködbe veszett néhány díj 

A rezsicsökkentés hajnalán eltűnt az áram, illetve a gáz tarifájából több, kisebb tétel: például a biztonsági készletezési díj, a KÁT-díj, amely a zöldátállást volt hivatott finanszírozni, vagy a szénfillér, amelyből a Vértesi Erőmű átalakítását finanszírozták. (Kissé emiatt is eltolódtak a hazai áram és gáz egységárán belüli arányok.) Az energiadíjat azonban nem vállalta át az állam, hanem ráterhelte a piaci szereplőkre. Ezzel nagy vitát, tiltakozást váltott ki, hiszen a pluszkiadás növelte a vállalkozások kiadásait, így rontotta a versenyképességét. Ilyen díjat majdnem minden országban fizet a lakosság.

Jól állunk a teljes adótartalommal is  

Magyarországon maximális, 27 százalékos a lakossági áramnak és a gáznak az áfája is. Az EU-ban nagy a szórás, 17 és 27 százalék közötti az áfa, de sok országban van a lakossági rezsiben valamekkora áfakedvezmény. Az uniós bruttó végfelhasználói ár teljes adótartalma az említett energiadíjjal együtt kicsit mégis magasabb a hazainál, mintegy 28 százalékos. Az aránynál azonban itt is fontosabb, hogy végül mennyit kell fizetni, márpedig a magyarországi 27 százalékos áfa a több uniós országénál sokkal kisebb energia- vagy gázdíjra, plusz RHD-ra rakódik.