Világgazdaság Online

Versenytársat kapott a magyarországi filmtámogatás a friss cseh adószabályok formájában, ám egyelőre úgy tűnik, a térségben – az adófizetés fejében járó támogatás mértékét figyelembe véve – még mindig mi visszük el a pálmát. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy Magyarországon a filmkészítéssel kapcsolatos költségek igen széles körét figyelembe lehet venni a támogatás igénylésekor, míg Csehországban valamivel korlátozottabbak a lehetőségek. Tény ugyanakkor, hogy a minapi bevezetésnek hála a cseh modell egészen 2015-ig él, míg nálunk 2013-ig van mód a támogatás igénybevételére.
A filmtámogatásról szóló cseh szabályokra június 17-én bólintott rá az Európai Bizottság. Az eredeti törvényjavaslatot 2009 októberében nyújtották be Brüsszelnek, ám az egyeztetések elhúzódtak, részben azért is, mert több, közösségi jogba ütköző pontot ki kellett irtani a csomagból. Az új rendelkezések visszamenőleges hatállyal, 2010. január 1-jei dátummal léptek életbe, a támogatás éves kerete mintegy 4,2 milliárd forint. A gyártási költségek esetében a dotáció mértéke – a magyarországihoz hasonlóan – 20, a külföldi színészek, munkavállalók személyi jövedelemadója tekintetében azonban csak 10 százalék.
A magyarországi szabályokhoz képest jelentős eltérés, hogy a cseh filmtámogatás tényleges dotáció, és nem adó-visszatérítés formájában működik – mutatott rá lapunk kérdésére Radnai Károly, az OrienTax tanácsadó cég partnere. Hozzátette: a cseh megoldás hátránya, hogy a szubvenció csak a gyártás teljes költségvetését felölelő könyvvizsgálati jelentés birtokában jár a cégeknek, és ez meglehetősen hosszadalmassá teszi a procedúrát: a megítélt összeg csak hónapokkal a film elkészülte után jut el a vállalkozáshoz. Ezzel szemben Magyarországon lehetőség van havi és negyedéves jelentések benyújtására, és ezek alapján az esedékes részarányos támogatás lehívására – tette hozzá Radnai Károly. Nem mellékes tényező az sem, hogy az egyes műalkotások tényleges támogatásáról a cseh filmtanács dönt az iroda aktuális pénzügyi helyzetének fényében. Így könnyen lehet, hogy a később jelentkező alkotók – a keret csökkenése vagy netán kimerülése miatt – alacsonyabb arányú támogatást kapnak (Magyarországon nincs ilyen limit). Az viszont egy irányba mutat a két ország szabályozásában, hogy a filmeknek át kell esni egy úgynevezett kulturális teszten, vagyis a támogatás csak a „szűrőn” átment alkotásoknak jár. A tapasztalatok szerint azonban – mint Radnai Károly elmondta – a filmek túlnyomó része nem akad fenn e rostán.
Emlékezetes: a szakmában komoly vitákat gerjesztett, hogy egy az év elején hatályba lépett magyar adójogszabály gyakorlatilag lehetetlenné tette volna a filmtámogatás igénybevételét. A társasági adóról szóló törvény szigorításának ugyanis az is a részét képezte, hogy egy-egy vállalkozás csak akkor mérsékelheti az adóalapját a támogatás mértékével, ha az abban részesülő e dotáció nélkül is nyereséges lenne. Márpedig ez a filmes produkciókra – legalábbis a készítés idején és a forgalmazás elején – nem igaz. Végül azonban egy törvénymódosítás külön nevesítette és „kimentette” a filmtámogatást az amúgy fennmaradt szigor köréből.
A magyar – és a cseh – kedvezmény lényege: a vállalkozások a mozgóképes alkotások támogatására fordított összegekkel nemcsak a társaságiadó-alapjukat, hanem magát a fizetendő adójukat is mérsékelhetik, olyannyira, hogy néha a támogatás még számukra is hoz valamenynyit a konyhára. A maximális „profit” az adott évi társaságiadó-kulcs mértéke lehet.