Állások: még tart a recesszió
„Minél hosszabb ideig tart a munkaerő-piaci recesszió, annál nehezebb az álláskeresők helyzete” – szögezi le a jelentés. Az ILO szerint a megfelelő adatokkal rendelkező 35 országban az álláskeresők közel 40 százaléka több mint egy éve van munka nélkül, és esetükben jelentős a „demoralizáció, az önbecsülés elvesztésének és a mentális egészségügyi problémák kialakulásának” a kockázata. A tavalyi év végére több mint négymillió ember már fel is adta az álláskeresést. A problémák súlyosbodását jelzi, hogy számos, 2009 végén még a foglalkoztatási helyzet javulását tapasztaló országban azóta lelassult a munkahelyteremtés.
A mintegy 150 országra kiterjedő felmérés legalább 25 olyan országot azonosít, ahol zavargásokhoz vezetett a pénzügyi és gazdasági válság. A megfelelő adatokkal rendelkező 82 ország több mint háromnegyedében érzik úgy az emberek, hogy 2006-hoz képest romlott az életszínvonaluk; térségünkből az ILO hazánkat és Bulgáriát emeli ki mint ahol a legmarkánsabb ez a negatív trend. Az elégedetlenség a munkájukat nem elvesztő szerencsések körében is növekszik állásukkal kapcsolatban: a méltánytalanság érzésének fokozódásáról 83 ország közül 46-ban számoltak be a felmérések. A vizsgált 72 felében pedig a kormánnyal szembeni bizalom is visszaesett.
A világgazdaság „Achilles-sarkaként” azonosítja az ILO, hogy egyes fejlett országok növekedése a magánadósságokon, míg a nagy feltörekvő gazdaságoké a kivitelen alapult. A fellendülés addig törékeny marad, amíg a munkajövedelmek a termelékenységnél lassabban nőnek, s a pénzügyi rendszer nem megfelelő.
A jelentés készítői szerint az állásteremtést a gazdasági fellendülés középpontjába kell állítani, és a teljes foglalkoztatást az alacsony inflációval és az egészséges költségvetési politikával egyenértékű célként kell kezelni. Aktív munkaerő-piaci politikát szorgalmaznak, amely a sérülékeny csoportok, főként a fiatalok célzott támogatására, s a fellendülést szolgáló képzésekre összpontosít.
Hosszabb távon a szervezet fontosnak tartja továbbá, hogy szorosabbá tegyék a kapcsolatot a bérek növekedése és a termelékenység javulása között. Az ILO úgy számol, hogy a többleteket felmutató országok költségvetése megengedheti magának egy ilyen, „jövedelemvezérelt” stratégia alkalmazását, a deficites országokat is hozzásegítve egyúttal az alkalmazkodáshoz. Végül a jelentés egy „valódi” pénzügyi reform végrehajtása mellett is síkraszáll, amelynek révén a befektetések produktívabb beruházásokat és stabilabb állások létrejöttét támogathatnák. BÁ


