Önmagában a nagykövetek közös levele sem jelenti a befektetői megítélés feltétlen romlását, hiszen nyilván nem a képviselt országok összes magyarországi befektetőjének véleményét tükrözi, mégis erősen figyelmeztető jel. Látnunk kell ugyanis, hogy adott ország külső befektetői megítélése nagyrészt nem tényeken, hanem szubjektív tényezőkön alapul. Ez igaz a pénzügyi/hitelezői és a működőtőke-befektetések esetében egyaránt, ahogy ezt 2008 őszén is tapasztalhattuk.
Akkor a szinte hisztérikus válsághangulatban az egyébként valóban aggasztó magyar adóssághelyzetet és pénzügyi kilátásokat egy külföldi bank számítási hibája miatt a reálisnál sokkal rosszabbnak értékelték, de éppen a pszichológiai tényezők és a magyar gazdaság joggal kritizált állapota miatt fel sem merült a befektetők körében, hogy ezek az adatok irreálisak.
A pécsi vízmű „visszafoglalása”, a frekvenciatender vagy az infrastruktúra-fejlesztések különböző közbeszerzési ügyei csak utalásszerűen jelennek meg a nagykövetek levelében. Az érdeksérelmet szenvedett külföldi befektetőknek ugyanis egyelőre nincsenek szilárd bizonyítékaik arról, hogy valóban jogellenesen jártak el velük szemben, és a meggyanúsított magyar hatóságok eddigi védekezése is tartalmazott több, valóban megfontolásra érdemes szempontot.
A vízműügyben ilyen lehet a külföldi befektető állítólagos konfliktusa több más fogadó ország kormányzatával vagy jogrendszerével, a frekvenciatendernél pedig az egyébként komoly külföldi tényezők által támogatott vesztesek eredeti befizetési vállalásainak betartásáról folytak viták. A nagykövetek levelében nem említett területeken további lehetséges feszültségforrás az energiaszolgáltatók domináns jellegű piaci magatartása, amely megmutatkozik a nemzetközi összehasonlításban magas magyar energiaárakban is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.