Segítség a tőkeexportnak

Májustól új termékkel, egy befektetésihitel-biztosítási módozattal készül előállni a Magyar Exporthitel Biztosító (Mehib) – számolt be a Világgazdaságnak Simon Csaba, a Mehib üzleti igazgatója. Az újfajta garanciával azok a bankok élhetnek, amelyek külföldre irányuló működőtőke-befektetéshez nyújtanak hitelt. A konstrukció ugyanakkor nem jelent gyökeres újítást – hangsúlyozta lapunknak Simon Csaba –, hiszen befektetésbiztosítással alapítása óta foglalkozik a Mehib. Mostantól legfeljebb a tőkeexporttal kapcsolatban hozzájuk forduló ügyfelek köre bővülhet: májustól nemcsak maguk a befektetők, hanem a nekik hitelt nyújtó társaságok is élhetnek az állami készfizető kezességgel, amennyiben a befektetett tőkét a fogadó országban kisajátítanák, államosítanák, illetve hozama hazautalásának, repatriálásának útjába valamiféle akadályt gördítenének, esetleg a fogadó állam mint kötelezettségvállaló megszegné a vonatkozó szerződéseket.

Az új módozat mindenképpen újabb lehetőségeket teremt a magyar vállalatok nemzetközivé válásában: a külföldi befektetéssel tovább bővíthetők az exportlehetőségek, ennek révén a külpiaci megjelenés „hídfőállássá” fejleszthető, a piacépítésben új fejezet nyitható általa, amelynek végén a multinacionális céggé válás áll. Nem véletlen, hogy a Berni Unióban tömörülő, állami garanciavállalást közvetítő biztosítók közül szinte mind kínál már valamilyen befektetésihitel-biztosítási módozatot – többek között ezzel, a nemzetközi konkurencia nyomásával indokolta korábban Szakács Tibor, a Mehib vezérigazgatója is a termékfejlesztés szükségességét. Magát a lehetőséget pedig az idei márciusi, 51/2010-es kormányrendelet teremtette meg azáltal, hogy a Mehib által vállalható garanciák körét ebben az irányban kiterjesztette.

Ami a külföldön befektető vállalatok számára reális profit, az a küldő állam szempontjából csak potenciális nyereség – figyelmeztet az állam mint kötelezettségvállaló szempontjaira Sass Magdolna, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének főmunkatársa. Tudományos vizsgálatok szerint ráadásul Magyarország így is élen jár a működőtőke-kivitelben, hovatovább „koraérett tőkeexportőrnek” nevezhető. Hogy egy magyar vállalkozás munkahelyeket visz külföldre, még nem feltétlen baj Sass Magdolna szerint. Amennyiben a cég a munkaintenzív termelést alacsonyabb bérköltségű országba telepíti, könnyen lehet, hogy helyébe idehaza nagyobb hozzáadott értéket előállító munkahelyet létesít. Hasznot jelenthet a küldő országnak a repatriált profit, ahogy a befektető vállalat prosperálása is általában – mindez azonban csak lehetőség, aminek a valóra váltását figyelemmel kellene kísérni, ám a Világgazdaság által megkérdezett szakértők szerint sem az ITDH, sem a szaktárca nem teszi. A befektetésihitel-biztosítással kapcsolatban mindenesetre jó jel, hogy elsősorban a kis- és közepes vállalatok láthatják hasznát: Sass Magdolna kutatásai alapján elsősorban ők azok, akik hazai hitelből fektetnek be a környező országokban.

Simon Csaba is megerősítette: tisztában vannak a külföldre irányuló befektetési hitel és biztosítása fokozott kockázatával. A bankok ezt nagyobb saját erő megkövetelésével ellensúlyozzák, a Mehib pedig a szokásosnál kétszer nagyobb, 20 százalékos biztosítási önrésszel teszi érdekeltté a hitelezőket a kár megelőzésében.