Senki nem garantálhatja a nyugdíj értékét

A kétnapos rendezvénynek különös aktualitást ad Orbán Viktor kormányfő tegnapelőtti bejelentése, mely szerint a magánnyugdíjpénztári befizetéseket illetően november elsejétől 2011. december 31-ig felfüggesztik az állami átutalást a pénztárak részére. A magyarázat szerint válságos időkben a kormány nem tud havi 30 milliárd forintot „átutalni” a kasszáknak.

Lesújtóan nyilatkozott a tervről tegnap kiadott közleményében a Stabilitás Pénztárszövetség, leszögezve: a burkolt államosítás ellen minden lehetséges hazai és nemzetközi fórumon tiltakozni fog.

A konferencia tegnapi megszólalásait megtekintheti itt

Lengyel László, a Pénzügykutató Zrt. elnök-vezérigazgatója az ülés megnyitásakor úgy fogalmazott: az ágazat a jéghegynek ütközött, mint a Titanic, ez a jéghegy pedig a kormány. Mint mondta, intézményeket nem lehet úgy felszámolni, hogy a kormány nem tud újakat a helyére állítani. A tartós intézmények felépítésének hiánya ugyanis aláássa a nemzetközi bizalmat. Ha a kormány bármikor kölcsönveheti a nyugdíjbefizetéseket, akkor felmerül a kérdés: miért fizetünk lakbért vagy miért fizetünk a Tesco pénztárában, tekintve, hogy a Tesco - úgymond - már eleget vett el tőlünk. Ha megszavazzuk, akkor holnaptól nem fizetünk - ez egy szörnyű történeti hagyomány, hogy ti. a magyar nemes azt gondolja, hogy neki minden jár.

Figyelembe kell venni azt is, hogy 1997 óta csak a nyugdíjrendszer keretében történt nagy, intézményes reform. Nem lehet egy költségvetést tartós növekedési pályára állítani ideiglenes, lényegében idegen intézményekkel stabilizálni. Pénzeket be lehet szedni, de ez strukturálisan nem változtat a rendszeren. A legszomorúbb, hogy a kormánynak fogalma sincs, mit fog csinálni, ha a polcokról elfogy az elrabolható áru.

Oszkó Péter volt pénzügyminiszter úgy fogalmazott: pánikba esett, amikor rájött, hogy át kéne írnia előadását az Orbán-beszéd nyomán. Ezért nem is tette, így az eredeti állapot szerinti statisztikákat mutatja be. A mostani kormányzati gazdaságpolitika azokat a helyeket keresi, ahol van tartalék, amelyet el lehet venni, reménykedve, hogy a növekedés elmulasztja a strukturális feszültségeket. Ugyanakkor illúzió az elképzelés, miszerint egyes szektorokat meg lehet adóztatni úgy, hogy az nem érinti a többi üzletágat. A nyugdíjrendszer pedig semmiképp nem szeparálható rendszer, nem feltételezhető, hogy innen ki lehet vonni forrásokat.

A nyugdíjrendszerről már tavaly is ordított, hogy makrogazdaságilag nem fenntartható. Ezért az előző kormánynak radikálisan módosítania kellett: 13. havi nyugdíj elvétele, indexálás megváltoztatása, korhatáremelés. Így tartósan 10 százalék alá kerültek a költségvetéssel arányos nygudíjkiadások. Vagyis a nyugdíjrendszer éppen csak fenntartható pályára állt és szó sincs arról, hogy többlet lenne a rendszerben. Az előző kabinet végigszámolt minden verziót, minden, az állami nyugdíjrendszerbe  történő visszalépési korhatárt. Körülbelül 2015-ig nyerhet ebből a költségvetés, tartósan azonban óriási lukak tátoganának a költségvetésen, vagyis ez látszat előnyt biztosít csak.

A bejelentett terv, miszerint 14 hónapig nem utalják át a magánnyugdíjpénztári befizetéseket, 1,5 százalékos GDP-arányos bevételt jelent, amelyre egyébként nincs szüksége a büdzsének. Nem tudjuk, ki viseli majd ennek a negatívumát, csak azt, hogy az APEH nem utalja tovább a neki fizetett nyugdíjpénzeket. A kérdés alkotmányos oldala is kétséges, hiszen így a magánnyugdíjpénztári tagok ugyanekkora befizetése mellett jóval kevesebb nyugdíjban részesülnek majd, mint az állami nyugdíjasok. Lehetséges, hogy itt a TB-nyugdíjrendszer korrigálására is sor kerül, ez még ne világos. Az azonban biztos, hogy ezt a 1,5 százalékos bevételt később a költségvetésnek kell majd állnia.

A következő 14 hónapban mintegy 400 milliárdnyi kifizetés kerül az államkasszába, de ettől a refinanszírozandó államadósság nem csökken, vagyis a 400 milliárd forint az államadósság finanszírozása tekintetében hiányozni fog. 2008-ban láttuk, milyen hatással jár, ha a magánnyugdíj pénztárakat kivonulnak az állampapír piacról. A külföldi befektetők a piac likviditását tekintik elsősorban, ha állampapír vásárlásról döntenek. Ha elfogynak a belföldi intézményi szereplők az állampapír piacról, akkor a külföld nem csak a magas államadósságot nem akarja majd finanszírozni, hanem a likviditás hiányától is tart. Életveszélyes tehát a hazai intézmények kiiktatása.

2009-ben, a piaci alapú államháztartás finanszírozás során is a belpiaci befektetők tartották működőképesen a rendszert. Ma azonban a bankok, a biztosítók és a nyugdíjpénztárak is terheket kapnak, így kérdés, mekkora részt vállalnak majd a finanszírozásból? Személy szerint támogatta azt a kezdeményezést, amelynek keretében a költségvetésbe konszolidálják a magánnyugdíjpénztári rendszert. Így a kormányok nem kezdhetik elkölteni az itteni pénzeket, hiszen azzal nem lehetne javítani a költségvetési egyensúlyt. Az EU ugyanakkor ezt a megoldást nem fogadta el, helyette átmeneti intézkedést javasolt: eszerint Magyarország jövőre kvázi utolagos jogosultságot nyerhet a költségvetésbe történő konszolidációra. Ezt azok a tagállamok kapják ugyanis, amelyek ellen túlzott deficit eljárás indult, de költségvetési hiányuk már közelít a 3 százalékos korláthoz. Vagyis a kabinet egy olyan lépést tett meg előre, amelyre - ha az EU elfogadja - amúgy is sor kerül jövőre.

Sok pénztár kizárólag a tagdíjbevételből finanszírozza magát, így nem tudni, hogy a következő 14 hónapot hogyan élik túl a pénztárak. Ezeket a kérdéseket sürgősen rendezni kéne. A hazai nyugdíjrendszer ugyan parametrikusan fenntartható, de továbbra is feszültségek vannak a rendszerben. Ugyanakkor a járadék alapja a minimálbér, vagyis egy-két évtizeden belül a lakosság jelentős része minimum nyugdíjat kap majd, mert ennyit is fizetett be. Ez a magyar adófizetési gyakorlatnak köszönhető. A gond az, hogy emellett nem létezik az a megtakarítási hajlandóság, amellyel fenntartható a foglalkoztatotti viszonyban megszokott életszínvonal.

A következő oldalon Bod Péter Ákos és Surányi György előadását tekintheti meg

Bod Péter Ákos, a Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára szerint az egyik nagy gond, hogy a magyar pszichében erős az utolérési vágy, ez azonban az uniós tagság óta nem ért célt, nem sikerül felzárkózni az EU átlagához. Emellett kitört a helykeresési szenvedély, az új kormány külső mozgástér tágítása félsiker, a belső azonban sikeres, hiszen minden visszajelzés, így a támogatottság, és a sajtó azt mutatják, hogy az erőfeszítéseik sikeresek, tabuk dőltek meg. Az IMF-ügyön túllépett a kormány, az EU tekintetében még nem lehet pontosan tudni, hogyan alakul a szabályozás, ráadásul az unió válságkezelési politikája nem zökkenőmentes, így a magyar kormány szempontjából kedvezően is alakulhatnak az események. A kabinetnek ügyelnie kell a tőkepiac véleményének alakulására.

A kormány startja azért különös, mert a tankönyvi példa szerint, ha egy kormány megnyeri a választást, az első időszakban általában szigorúbb megszorító politikát alkalmaz. Ez most nem következett be. Az előző nyolc évben a kormány jelentős morális veszteségeket szenvedett el, amikor kiderült a választási ígéretek tarthatatlansága. Így a Fidesz-kabinet nem teheti meg, hogy nem tartja be ígéreteit már a ciklus elején. A másik megoldás, amelyet megfúrt az EU, az lett volna, hogy minden öröklött bajt el kell intézni az első egy-két évben, akkor is, ha ezzel megnő a deficit. A magyar szuverén adósság legfeljebb BBB és a helyzet a válság hatására romlott, miközben a riválisok javítottak helyzetükön. Ezért keskeny a gazdasági ösvény, ameddig nem következik be felminősítés.

A Valutaalappal lehet tárgyalni, képes reagálni a helyzetre, ahogy tette is, amikor kiderült, hogy a GDP nem 3, hanem 6 százalékkal csökkent. A magyar politika ugyanakkor ismét szembemegy a trenddel, logikus lett volna nagyobb mozgástér, hiszen az átvett költségvetés nem volt fenntartható. A helyzet cudar, hiszen a 2010-es év ugyan jobb lesz, mint 2009, de ismét a nettó export kezdi húzni a GDP-t, de a belső felhasználás trendje lefelé tart. Márpedig a gazdaság csak akkor fenntartható, ha a belső felhasználás nem csökken.

Nem lehet csak export-import dinamikára feltenni egy ország fejlődését, mert így az adott állam kiteszi magát a külső sokkoknak. A középosztályt nem lehet tovább terhelni. A külső feszegetés nem sikerült, ezért a kormány a belsőknél kezdi meg a feszegetést, sikeresen. Egy népszerűtlen szakmára helyezi a terheket a kabinet, politikai támogatást szerezve ezzel. Ha egymilliót mond egy politikus, az azt jelenti, hogy sok - mondta a közgazdász arra utalva, hogy Orbán Viktor egy millió munkahelyet ígért tíz év alatt.

Ami a jövőt illeti, érdemes megvárni a hétfőt, a bejelentések ugyanis sokat változhatnak a megvalósításig. Bod Péter Ákos feltételezi, hogy a költségvetési stabilizálás megpróbál helyet teremteni a munka központú társadalompolitikának. De a növekedés nem lesz elég dinamikus. A kabinet egyes elemezi szeretnék, ha már a ciklus közepén beléphetne Magyarország az ERM-2-be, ez pedig stabilizálhatná a gazdaság helyzetetét, hiszen a makroadatok nem rosszak.

Surányi György, a Corvinus Egyetem tanára azzal a jó hírrel kezdett, hogy nem készített előadást, így azt át sem kellett írnia a tegnapelőtti hírek hatására. Óriási szakadék van a Magyarországról kialakult percepció és a valóság között. A magyar gazdaság fundamentumai sokkal kevésbé törékenyek, mind azt sokan hiszik. Ha a válságra való reagálást tekintjük, azt mondhatjuk, hogy elfogadható teljesítményt nyújtott az ország. A bizalmatlanság ugyanakkor nagyban hozzájárul a valósnál rosszabb percepcióhoz.

Harminc év után először van folyó fizetési mérleg szufficit, méghozzá jelentős. A korábbi deficit miatt az ország külföldi eladósodottsági szintje magas, ez a legkomolyabb sebezhetőségi tényező. Ebben a folyamatban kedvező változás állt be 2008-2009-ben. Igaz, emögött radikális belföldi beruházáscsökkenés húzódik meg, ez pedig bizalomhiányból fakad. Vagyis nem tudni, hogy a normál növekedési pályán hogyan változik majd a folyó fizetési mérleg.

A reálgazdaság tavalyi 5,9-6,1 százalékos visszaesése ugyan erős, de sajnos nem lóg ki a régiós átlagokból. Az államháztartás a 2001-2006 közötti gazdaságpolitika kényszeréből adódóan a kilábalás tekintetében kedvezőbb helyzetben van a flow tekintetében. Az EU-t tekintve az egyik legalacsonyabb államháztartási hiány Magyarországon van. Az infláció viszonylag elfogadható mértékű, alapvetően csökkenő, erről a jegybanki politika nem sokat tehet. Az árfolyam erős volatilitása szerencsére nem jelent meg erős inflációs lökésként. Emellett kissé növekedett a foglalkoztatás, bár alacsony szintje még mindig óriási gondot jelent. A feldolgozóipar, valamint az export növekedése a régió jobban teljesítő országai közé helyez minket.

Ugyanakkor a tényleges teljesítmény nagyon alacsony szintről kezd javulni, emellett a magyar gazdaságpolitika iránti bizalom meggyengült, ez látszik a kockázati prémiumok alakulásában is.

Hogyan lehet a nyugdíjrendszert értékelni? Surányi álláspontja gyökeresen eltér a mainstreamtől. A válság élesen rámutatott arra, hogy a maastrichti kritériumrendszer használhatatlan. Ezek nem túl szigorúak, hanem inkonzisztensek. A legfontosabb kérdéssel, egy adott ország külső egyensúlyi helyzetével nem foglalkoznak. Pedig a válság megmutatja: ez a legfontosabb kritérium, olyan korlát, amelyre nem tud hatni a gazdaságpolitika, mert erről mindig a külföldi befektetők döntenek. Az EU-n belül a válság azokat sújtotta legjobban, amelyeknek a legnagyobb a külső egyensúlyhiánya.

Makroökonómiai értelemben a mozgástér nem nőtt és nem csökkent, az egyik oldalon jelentkező hiányt pótolja a másik oldalon létrejövő többlet. Mégis, ezeket nem veszi figyelembe a nemzetközi elszámolás, ez pedig szakmailag elfogadhatatlan. Jelenleg az almát és a körtét hasonlítjuk össze. Amikor egy ország explicitté teszi államadósságát, tartósan magasabb kockázati prémiumot idéz elő. Az elemzők ugyanis nem rendelkeznek azzal a szofisztikáltsággal, amivel megkülönböztethetik az almát a körtétől. Ha a világ elfogadja, hogy 60 százalékos államadósság alatt jó egy ország, akkor azok az államok, amelyek komoly reformra szánják el magukat, kifejezetten rosszabb helyzetbe kerülnek. Ezt Magyarországon is figyelembe kell venni. Ezért ez az elszámolási rendszer elfogadhatatlan azok számára, akik más nyugdíjrendszert szeretnének bevezetni.

Surányi leszögezte: a kilencvenes években támogatta a ma érvényes nyugdíjrendszer bevezetését, most már nem mondana ilyen egyértelmű véleményt. A rendszer legnagyobb előnye, hogy segítségével le lehet szakadni az államról. És bár az előző kormány kiigazító politikája helyes volt, az a korábbi voluntarista lépések javítása volt. A helyzet nem változott, minden kormány azt hiszi, hogy belenyúlhat olyan szisztémákba, amelyeket harminc évig nem szabadna módosítani. Ami a nyugdíjpénztári öngondoskodást illeti: semi a felosztó-kirovó rendszer, sem a tőkefedezeti rendszer nem kezeli megfelelően kezelni az elöregedés problémáját és nem képes megőrizni a nyugdíjak reálértékét.

A Ratkó-generáció befizet a tőkefedezeti rendszerbe, túlkereslet alakul ki az eszközök iránt, harminc év múlva azonban a befizetők száma csökken, és így a kereslet is visszaesik. Így amit ma megtakarítunk, harminc év múlva sokkal kisebb hozadékot jelent. A reálgazdaság erős zsugorodása azt jelenti, hogy egyetlen állam vagy nyugdíjrendszer sem adhat garanciát a nyugdíjak reálértékének megőrzésére. Így az első tisztázandó pont: a nyugdíj értéke mindig a reálgazdaság aktuális teljesítményétől függ. Csak olyan rendszer lehet tisztességes, amely nem vállal garanciát, hanem amelyben a befizetésektől függ az egyes emberek nyugdíja. Nem biztos, hogy Magyarország teljes mértékben szembemegy a világgal a mai nyugdíj lépésekkel. Ha nem szent tehénként, korlátoltan néznénk a 3 százalékos költségvetési hiányt, akkor lehetséges, hogy kiderülne: Magyarország túlélhetne 3,5 százalékos hiányt, ha szufficites a folyó fizetési mérleg hiánya.

A következő oldalon a Stabilitás, a KPMG és a Századvég szakembereinek előadásait tekintheti meg

Szócska Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium államtitkára leszögezte: tárgyalópartnerek maradnak az öngondoskodás terén. A kórházi adósságállománynak csak becsült értéke volt a kormány hatalomra lépésekor, az Egészségbiztosítási Alap bevételei a vártnál kisebbek, az oltóanyag beszerzés is afféle félholt zombi volt. Az irányított betegállátással kapcsolatos perek értéke eléri a 10 milliárd forintot, a közforgalmi gyógyszertárak eladósodottsága szintén 13 milliárd forintra rúg. A mentők leértékelődött mentőautó állománnyal dolgoznak, a betegszállítás össze fog dőlni. Olyan, fenntarthatatlan intézményeket kell átvennie a kormánynak, amelyek nem tudatos projekt keretében készültek el. A 400 milliárdos fejlesztési keretből 260 milliárdot már lekötöttek - stratégiai fejlesztés nélküli helyzetet örökölt a Fidesz-kormány.

Ehhez adódik még az influenza elleni védekezés kudarca. A betegállás akár már a nyár közepén csődöt mondott volna a kormány beavatkozása nélkül. 360 ezer beteg nem jutott volna hozzá receptköteles gyógyszeréhez gyors korrekció nélkül. Hatályon kívül helyezték az ápolók kompetencia vizsgáját és megkezdődött a rezidensek itthon tartását segíti program megalkotása. Az alapellátást illetően nem rendelkeznek prekoncepcióval, ez az egyeztetés folyamán alakul majd ki. A kórházak adósságának csökkentése egyúttal hatékonysági intézkedéseket kell, hogy jelentsen, ilyen lehet a beszerzési társaságok megalakítása.

Népegészségügyi programra jelenleg 9 milliárd forintot fordíthat az ország, vagyis az eszközök rendelkezésre állnak. Jövő év elejétől meghirdetik az intézményi funkcióváltást, területi együttműködést ösztönző programok. Mint mondta, Chemotoxszal fogják kiirtani az értelmetlen túlszabályozást. Ősszel egészségügyi saláta törvényt mutat be a kormány, amelynek célja a szektor átrendezése: megszüntetik az elszámolási nyilatkozatot, rendezik a pro familia felírásokat, változik a méltányossági támogatás. Az ellátási igényekhez rugalmasabban alakítható rendszert hoznak létre. Jelenleg nem lehet megmondani, hogy hány aktív orvos vagy aneszteziológus dolgozik az országban, ezért központi rendszerrel alakítják ki az emberi erőforrás ellátást.

Heim Péter, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnöke elmondta: készítettek egy tanulmányt a nyugdíjrendszer átalakításáról. A piacon nincs igazi verseny, a pénzügyi rendszer nem elég hatékony, ugyanakkor a pénzügyi rendszer mobilizálása létfontosságú. A pénztárak nettó hozama az elmúlt években nem váltott be a reményeket, egyrészt a válság miatt, másrészt a terhelési ráta 1 százalék fölötti szintje miatt. A pénztárak befektetés politikája nemigen támogatta a magyar gazdaságot: túl sok pénz áramlott külföldi eszközökbe. Ez elősegítette az állampapírpiaci összeomlást. Valódi verseny nincs, így a vagyonkezelési díjak túl magasak.

A megoldás lehet az egész rendszer nagy állami pénztárrá alakítása. Csökkenthetőek lehetnek a járulék kulcsok, a legegyszerűbb módszer viszont a hatékonyabb ellenőrzés és a befektetési szabályok módosítása. A nem forint eszközökbe történő befektetéseket 3 évre kéne korlátozni, így pénz áramolhat a gazdaságba. A svéd típusú, központi pénztár, egyéni számlák -rendszer lehet a legalkalmasabb. A pénztár itt csak adminisztrál és a stratégiáról dönt, a vagyonkezelést pedig pályázattal kiválasztott cégek bonyolítanák, rotációs elvvel. A legrosszabb egynegyed évente kiesik, az erre eső vagyonkezelő kiesik és új cég léphet a helyére, így a jól dolgozó vagyonkezelők a rendszerben maradhatnak.

Ami a szerdai kormányzati bejelentést illeti: senki nem tudja, mi fog történni. Már most ki kell dolgozni a részleteket. A rendszert nem lehet megnyitni a járulékok visszatartása mellett, mert ez a pénztárak összeomlásához vezethet. Ha az ország nem tér át a svéd modellre, 5-600 milliárd forintnyi vagyon áramolhat vissza a TB-nyugdíjrendszerbe. Ezzel ugyan technikailag csökken a deficit, de valójában nem segít a költségvetésen. Jövőre az intézkedés hatására legalább 160 milliárddal növekszik a nettó kínálati nyomás az államkötvények piacán. A megoldás a nyugdíjpénztári járulék felfüggesztése után a fokozatos visszaemelés, ellenkező esetben komoly gondok lehetnek. Nem valószínű, hogy az állami rendszerrel jól járnak az emberek, igaz, a tőkefedezeti rendszer sem tökéletes, ezért lenne szükség a vegyes, svéd modellre.

Nestor Andrea, a KPMG senior managere beszámolt arról a felmérésről, amelyet a Stabilitás tagjaival közösen készített. A pénztártagok eszerint harmadannyi időt töltenek kórházban és kétszer többször járnak szűrésekre, mint az állami rendszer tagjai. A hálapénz kapcsán: bár a pénztártagok többet találkoznak az orvosokkal, 25 százalékkal kevesebb hálapénzt adnak, főleg mert ezek többnyire magánorvosok.

Egyik oldalon finanszírozáshiányos az egészségügy, a másik oldalon alacsony az öngondoskodási kultúra. Így a pénztárak jó lehetőséget jelentenének a szervezett magánforrások bevonására. Az egészségpénztárak a kormányzat által elismert, stratégiai szerepet szeretnének kapni a rendszerben, amelyben a kicsi és a nagy cégek is megtalálják a helyüket. Adókedvezmény nélkül nem emelkedik a befizetési hajlandóság, ehhez kormányzati támogatás szükséges. A stratégiai célok: a kedvező adórendszer, az egészségügyi szolgáltatás hangsúlyozása a gyógyszerpiaccal szemben, az egészségmegőrzés, a hatékonyabb működés, részvétel a társadalombiztosításban.