Kockázatkezelés – hogyan ítélik meg az egyes kockázati tényezőket, és mik lehetnek a megoldások
A magyar pénzügyi szférában nő a kockázatérzékelés és a kockázatkerülés, aminek hátterében elsősorban a technológiai fejlődés buktatói és a geopolitikai turbulenciák állnak, de vannak aggodalmak Magyarország országkockázatával kapcsolatban is. Mindezek miatt kötéltánc a bizonytalanság felett címmel jelentette meg a magyar pénzügyi szféra (bankok, alapkezelők, biztosítók) kockázatkezelési igazgatóinak bevonásával készült felmérésének eredményeit a KPMG. A cím természetesen az egymással párhuzamosan létező, alkalmasint egymást erősítő kockázatok általános növekedését mutatja, de a 30 magyar pénzügyi szolgáltató bevonásával készült felmérés azt is megmutatja, hogy az egyes intézménytípusokban nagyon eltérően ítélik meg az egyes kockázati tényezőket, és különbözőek a megoldások is, amelyekkel a CRO-k kezelni akarják ezeket a kockázatokat.
A kockázati étvágy egyértelműen a konzervatívabb termék- és ügyfélstratégiák felé mozdult el, a kockázatvállalási kedv számottevően csökkent. A bankoknál a kkv-hitelezés támogatottsága 60 százalékról 15 százalékra esett, miközben a stabilabb helyzetben lévő nagyvállalatok hitelezésének támogatottsága 40-ről 85 százalékra nőtt. A biztosítók a felelősség- és vagyonbiztosításokat ítélik az átlagosnál kockázatosabbnak, míg az alapkezelők kockázatkezelési szempontból elsősorban a tőkeáttételes és egzotikus régiós alapoktól húzódnak hátrébb.
Kockázatkezelés a bankszektorban
A bankok kockázatkezelésében globálisan is meghatározó szerepet játszik a volatilitás növekedése, a kiújuló geopolitikai feszültség és a technológiai reform. Ezért a CRO-k egyszerre akarják javítani intézményük ellenálló képességét és működési hatékonyságát, igyekeznek előmozdítani a digitális transzformációt, kulcsszereplővé kívánnak válni az AI-forradalomban, de eközben szem előtt kell tartaniuk az egyre komplexebb felügyeleti elvárásokra is.
Ami a magyar sajátosságokat illeti, a banki CRO-k alapélménye, hogy a stagnáló gazdaság, a beragadt infláció és a magas kamatszint ellenére a lakosság hitelképessége még a törlesztési moratórium lejárta után sem romlott érdemben. Ebben segített a magas foglalkoztatottság és a lakosság újszerű mentalitása, ami visszafogja a fogyasztást, növeli a megtakarítást és csökkenti az eladósodottságot. Ez természetesen negatív hatással volt az áruhitelezésre, több termelő és kereskedelmi ágazat teljesítményére, a lakossági beruházásokra, és természetesen ezek hitelezésére is. Ugyanakkor tavaly már érezhetővé váltak a lakossági hitelpiac élénkítésére tett kormányzati intézkedések pozitív hatásai, ami miatt a CRO-knak 2026-ban már arra kell koncentrálniuk, hogy elkerüljék a túlfűtöttségben rejlő veszélyeket.
A vállalati hitelezés területén a legmeghatározóbb tényező a jövőbe vetett bizalom hiánya. A bankok tapasztalatai szerint a beruházási aktivitás alacsony, a hitelkereslet sok esetben nem új fejlesztéseket, hanem meglévő kötelezettségek kiváltását vagy a működés fenntartását szolgálja. Bár a nemteljesítő hitelek aránya továbbra is alacsony, a vállalati ügyfélkör pénzügyi pozíciója fokozatosan gyengül. Ennek kezelésére a bankok egyre szélesebb körben alkalmaznak úgynevezett „management overlay” vagy „post-model ECL adjustment” eszközöket, amelyek a historikus adatokból még nem levezethető, új típusú kockázatok – például geopolitikai, szabályozói, AI- és kiberkockázatok – fedezésére szolgálnak. Ezek az eszközök mára a banki gyakorlat stabil részévé váltak.
A gazdaságpolitikai és szabályozói környezet továbbra is jelentős kihívás a bankszektor számára. A szabályok gyakori változása megnehezíti a hosszú távú tervezést, miközben a hazai és az európai felügyeleti elvárások közötti különbségek növelik a megfelelési komplexitást, különösen a multinacionális bankcsoportok esetében. A digitális transzformációval párhuzamosan a kiberbiztonság kiemelt kockázattá vált: az online értékesítési csatornák terjedése és az azonnali fizetési rendszerek növelték a csalások és kibertámadások számát. A mesterséges intelligencia már több területen – ügyfélkiszolgálás, csalásmegelőzés, kibervédelem – beépült a banki működésbe, ugyanakkor széles körű alkalmazását egyelőre gátolják az AI-specifikus kockázatok, a governance keretrendszerek hiányosságai és a szabályozói bizonytalanságok.
Az ESG- és klímakockázatok kezelése a bankszektorban alapvetően beépült a működésbe, különösen a jelentéstételi és hitelezési folyamatokban. Ugyanakkor a geopolitikai feszültségek és a védelmi szempontok előtérbe kerülésével az ESG politikai súlya csökkenni látszik. A bankok számára mindinkább a tényleges fizikai klímakockázatok – például az agrárfinanszírozást érintő aszálykockázatok – monitorozása válik kulcskérdéssé.
Kockázatkezelés az alapkezelőknél
Bár az alapvető globális kockázatok ugyanazok, némiképp más problémák foglalkoztatják a magyar alapkezelőket. Ők elsősorban a gyorsan változó és egyre összetettebb szabályozói környezetben, valamint a kedvezőtlen makrogazdasági és országkockázati tényezőkben látják a meghatározó kockázatokat. A MiFID II, PRIIPs és ESG-hez kapcsolódó előírások jelentős adminisztratív terhet rónak az alapkezelőkre, miközben egyes nemzetközi szabályozások hazai implementációjának elmaradása versenyhátrányt okoz. A geopolitikai feszültségek és a visszájára forduló globalizáció fokozott piaci volatilitást eredményez, ami felértékeli az országkockázatokat. Magyarország esetében a német gazdaság gyengélkedése és az EU-források bizonytalansága rontja a befektetői bizalmat. Az alapkezelők a kockázatok kezelésére fokozott diverzifikációval, a likvid eszközök magas arányával és óvatos befektetési stratégiákkal reagálnak. Az AI és új technológiák alkalmazásában visszafogottabbak, különösen a befektetési döntések területén, elsődleges céljuk a működési stabilitás és hatékonyság megőrzése.
Kockázatkezelés a biztosítók világában
A biztosítói szektor működését 2025-ben a hazai fiskális terhek – különösen a pótadók –, valamint a globálisan növekvő, nehezen modellezhető kockázatok együttesen terhelik. A klímaváltozás, a szélsőséges időjárási események és a kiberbűnözés egyre nagyobb kihívást jelentenek, miközben a gazdasági környezet és a szabályozói elvárások is nyomást gyakorolnak a szektorra. A biztosítók fejlesztési fókusza eltér a bankokétól és alapkezelőkétől: számukra az adatminőség javítása, valamint a humán erőforrás – képzés, szakmai utánpótlás, kockázati kultúra – erősítése a legfontosabb értékteremtő tényező. A CRO-k szerepe elsősorban a kockázati szemlélet mélyítésében és a szervezeti ellenálló képesség növelésében jelenik meg. A mesterséges intelligenciát rövid távon főként az ügyfélkiszolgálás és az operációs hatékonyság javítására kívánják használni, míg a kockázatkezelésben való szélesebb körű alkalmazása egyelőre másodlagos prioritás marad.
