A szankciók miatt összeomolhat az orosz csipgyártás

A technológiai szakma szempontjából igen fontos hír látott napvilágot, és mutatja egyúttal azt, hogy mennyire átalakul a világgazdaság sok-sok szegmense az Oroszországgal szembeni, egyre szigorúbb büntetőintézkedések miatt.

A múlt héten ugyanis a két legnagyobb orosz csipgyártó, a Baikal Electronics és az MCST (teljes nevén Moscow Center of SPARC Technologies) is felkerült a brit kormány május 11-től hatályossá vált szankciós csomagja által érintett 63 orosz vállalat és intézmény listájára.

Ez elsőre nem tűnne fontos hírnek, de egyszerűbben megfogalmazva az történt, hogy derékba tört a szárnyait bontogató – nem „történelmi előzmény nélküli” – oroszországi félvezetőgyártás karrierje. Nem mintha eddig világszínvonalú előállítást tudtak volna megvalósítani, de legalább volt arra remény, hogy a hatalmas ország valamilyen szinten saját maga fejlesszen és gyártson néhány olyan áramköri lapkát, amelynek sok területen hasznát vehetik.

Mit fognak gyártani?

Ugyanakkor a szankciók miatt egyértelmű, hogy mondjuk az orosz autógyárak vagy akár a katonai járműveket és egyéb eszközöket előállító üzemek a nagy ázsiai csipgyártók, -összeszerelők révén már nemigen juthatnak modern technikához. Miért? Mert a fent említett orosz cégek egész egyszerűen nem vásárolhatnak csiplicenceket, miközben a saját fejlesztésű áramköri lapkáik technológiája döbbenetesen elavult.

Éppen ezért csak előszörre tűnik jó megoldásnak, hogy Oroszország a csipgyártást is hazatelepítse. Anélkül, hogy túl mélyre mennénk a részletekben:

az ottani csipkészítő üzemek jelenleg több mint 15 esztendős technológiával dolgoznak, 90 nanométeres lapkákat képesek legyártani.

Miről is van szó pontosan? Arról, hogy bár Nagy-Britannia nemigen készít mikroprocesszorokat, a legfontosabb processzorarchitektúrákat fejlesztő és azokat a világ legkülönfélébb tervező-gyártó cégeinek licencelő, brit központú Arm Ltd. révén mégis jelentős szerepet tölt be a csipgyártási értékláncban.

Hosszú évek alatt pótolható

A brit kormány múlt heti döntése ugyanakkor gyakorlatilag teljesen lehetetlenné tette Oroszország számára, hogy saját, otthon kifejlesztett vagy éppen licencelt darabot helyben gyártson, illetve a belpiacot efféle processzormegoldásokkal lássa el. Egyelőre az a helyzet, hogy a kereskedelmi embargó miatt sem az Intel, sem az AMD nem adhat el az oroszoknak egyetlen félvezetőt vagy licencet sem.

Ugyanakkor a hazai gyártás még igencsak gyermekcipőben jár, pontosabban „ősi” technológiákat használ. A licencelés megszüntetésén felül a két említett gyártó, a Baikal Electronics és az MCST így semmilyen fontos nyugat-európai vagy amerikai technológiához nem jut hozzá a jövőben. A csiptervezés és a gyártástechnológia fejlesztése pedig sok-sok éves feladat, sőt kínai segítséggel is kizárt, hogy az oroszoknak saját, modernnek nevezhető, nagy sorozatú gyártási kapacitásuk álljon üzembe esztendőkkel az évtized vége előtt.

És ez nemcsak a kommersz, vagyis a tömegtermékek, hanem a hadiipari áruk, a korszerű fegyverrendszerek terén is jelentős lemaradást okozhat. Egy drón vagy egy rakéta vezérlése egy ideig fenntartható tartalék alkatrészekkel, de a szankció akadályozza a nagyobb sorozatú fegyvergyártást, nyilván a legkritikusabb új, intelligens rendszerek területén.

Feketepiac hódíthat teret

Szakmai hírek szerint a Baikal és az MCST processzorok nagy többsége a tajvani TSMC vagy a koreai Samsung régebbi, 28, esetenként 16 nanométeres gyártástechnológiájának a felhasználásával kerül piacra. A teljesítményük kritikán aluli egy-egy mai környezetben. Mégis: az orosz technológiai ágazat részére ezek a csipek adnák meg az esélyt, hogy országon belül új hardvereket fejlesszenek.

No persze a valóságban nyilván titkos beszerzési utakon, a feketepiacon hozzájuthatnak majd nyugati műszaki megoldásokhoz a cégek, de a hivatalos csatornák bezárulása mindenképpen látványos vérveszteség lesz, ameddig a szankciók tartanak – jelentősen tovább lassítva ezzel az orosz belső gazdaság digitalizációját, megújulását, amelyre pedig igen nagy szükség lenne.

Moszkvának így egy sokkal nagyobb fejtörést okozó problémával is szembe kell néznie e kritikus, kulcsfontosságú ágazat szintjén. Egy olyannal, amely még az innovációban, a technológiák terén jóval erősebb Kínának is óriási kihívást jelent egyelőre. Ugyanis a processzorgyártók jellemzően kétféle licencet vehetnek az Armtól; az egyik a csipek megtervezéséhez, a másik pedig a gyártástechnológiához kell.

Viszont a nagy bérgyártók semmit sem gyártanak majd az oroszoknak, beleértve az olyan ázsiai óriásokat, mint a tajvani Foxconn (Hon Hai), a Flextronics, nem szólva az amerikai Jabilről, így – ahogyan említettük – a 146 millió fős Oroszországban gyakorlatilag megszűnhet „a modern kor olajának” tekinthető információgazdaság fejlődésének egyik kulcsfontosságú alágazata, a hardverfejlesztés, illetve az újabb hardverek üzembe állítása.

Moszkvának ezért a csipgyártást is házon belülre kellene hoznia, amire viszont, mint láttuk, nem vagy csak nagyon korlátozottan lesz képes. Legalábbis amíg nem talál egy-két olyan nagy gyártót, amely a büntetőintézkedések ellenére is bevállalja az ország ellátását e kritikus félvezetőkkel...

Elmegy mellettük a világ

A helyi előállítás tehát gyakorlatilag megvalósíthatatlannak tűnik. Az orosz gyártók, mint utaltunk rá, 15 évvel ezelőtti szintű technológiával tudnak dolgozni, amellyel nemcsak az a gond, hogy lassú, hanem az is, hogy komoly kompatibilitási gondok adódhatnak, továbbá az olyan fontos ágazatokkal is bajban lesz az ország, mint az energetikai ipar vagy az autógyártás, hiszen ma már e területeken is igen jelentős a csipek felhasználása.

A moszkvai vezetés felismerte ezt a problémát, így mintegy 38 milliárd dollárnyi (14 ezer milliárd forint) támogatási pénzt különített el.

Viszont, ahogyan már erről is szó esett, egy lapka-előállító komplexum felépítése rengeteg időbe telik. Még a világ vezető gyártója, az amerikai Intel számára is évekbe és dollármilliárdokba kerül egy Ázsiától lényegében független észak-amerikai kapacitás kiépítése, amit a kínai–amerikai kereskedelmi háború miatt határoztak el.

Mindezek fényében a hat-nyolc vagy tízéves időtávon elkezdődő csipgyártás orosz viszonylatban még kifejezetten optimista becslésnek számít. S eközben a világ már az ötödik generációs (5G) mobilhálózatok kialakításának a lázában ég, így az orosz gazdaság lemaradása minden egyes, a korszerű csipektől elzárt év alatt a sokszorosával növekszik. Hiszen e téren a globális fejlődés iszonyatos tempót diktál. És közel sem a YouTube letöltéséről van szó, hanem arról, hogy az iparban, a mezőgazdaságban, a logisztikában – gyakorlatilag mindenütt – alakulnak az intelligens, igen hatékony hálózatok.

Ez a lemaradás tehát a GDP-növekedési potenciál sok-sok százalékának az elvesztését jelenti, túl azon a számos tényezőn, amelyet az eddigi szankciók okoztak. Nagy kérdés, hogy a sok ezer milliárd forintnyi helyi ösztönző e téren mire lesz elegendő, illetve annak felhasználására miként kerül sor.