Évi ezer hektár almaültetvény tűnhet el a következő időszakban

Már az ezredforduló óta csökken Magyarországon az almatermő terület: akkor még 42 ezer, tíz éve pedig közel 30 ezer hektár almaültetvényt tartottak számon, a 2023-as adatok szerint pedig 20 564 hektáron folyik almatermelés – mondta a Világgazdaság érdeklődésére Apáti Ferenc, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet elnöke. A területcsökkenéssel párhuzamosan a termés is kevesebb, Ápáti szerint az ezredforduló körüli egymillió tonnás terméspotenciál mára 600-650 ezer tonnára zuhant, de az időjárási károk miatt az utóbbi években még ezt sem sikerült kihasználni. 

A FruitVeB szakértői azt valószínűsítik, hogy a termőterület évi mintegy ezerhektáros csökkenése a következő pár évben is folytatódhat vagy akár fel is gyorsulhat, ami egyúttal a terméspotenciált is csökkenti. Fontos körülmény, hogy már mintegy hatezer hektár almaültetvény áll ökológiai, vagyis bioművelés, illetve az arra történő átállás alatt. Ezek alapján pedig valószínűsíthető, hogy az almatermő terület ezen 30 százaléka relatíve alacsony terméspotenciállal rendelkezik, ugyanis a FruitVeB gyakorlati ismeretei szerint javarészt az idősebb vagy gyengébb kondíciójú ültetvények kerültek át az ökológiai programba.

A termésmennyiség utóbbi években megfigyelhető jelentős ingadozásai elsősorban az időjárási káreseményekkel, döntő részben a tavaszi fagyokkal van összefüggésben – mondta Apáti Ferenc. Termésmennyiség szempontjából az utolsó jó évjárat 2018-ban volt, amikor 725 ezer tonna almát szüreteltek, ráadásul akkor további 50-100 ezer tonna betakarítatlanul maradt a feldolgozó-, illetve tárolókapacitások szűkössége miatt. A következő három évben az időjárási károk miatt 360 és 470 ezer tonna között mozgott az éves almatermés, ami az akkori terméspotenciálunk körülbelül 60 százaléka volt, tavaly pedig az elmúlt három évtized egyik leggyengébb termését éltük meg: mindössze 280 ezer tonna volt a szüretelt mennyiség – sorolta a FruitVeB elnöke.

A szakmaközi szervezet július közepén végzett felmérése alapján úgy tűnik, hogy az idei nem kiváló, de összességében egy jó évjárat lehet. A tavaszi fagyok a Dunántúlon és az ország középső térségében, ezen belül Zala, illetve Bács-Kiskun vármegyékben éreztetik hatásukat a termés mennyiségében, ugyanakkor a termőfelület túlnyomó részét adó északkeleti országrész almaültetvényeit nagyobbrészt megkímélték a súlyosabb tavaszi fagyok. A megporzásra és terméskötődésre kedvezőtlen hűvös, borús, fényszegény, szeles és csapadékos áprilisi időjárás részben már nem vagy kevésbé érintette az almaültetvények relatíve késői virágzását, így az almában jelentősebb terméskötődési, illetve terméshullási problémákat sem tapasztaltunk (nem úgy, mint a meggy, cseresznye vagy szilva esetében, ahol drasztikus kötődési problémákat tapasztaltak). Az időjárás május óta közel optimálisan alakul: bőséges a csapadékellátottság, és összességében kevés, illetve rövid a kánikulai időszakkal járó hő- és sugárzási stressz. 

A FruitVeB elnöke negatív jelenségként említette, hogy 

Az utóbbiak alapvetően nem mennyiségi, hanem minőségi károkat okoznak, vagyis csökkenti az étkezési és növeli az ipari alma árualapját. A csapadékos tavasz miatt az átlagosnál nagyobb a varasodásfertőzés, ami szintén az ipari alma felé terel egyébként frisspiaci almának induló mennyiségeket. 

A felsorolt hatások eredőjeként 

A fajták között kirívóan gyengén vagy jól teljesítő fajtát nem látunk, nagyobbrészt a fajták összehasonlításában is kiegyensúlyozottnak látszik a termés. A gyümölcsméretek – a közel optimális időjárásnak köszönhetően – eddig szintén nagyon kedvezően alakulnak: az öntözetlen ültetvényekben is sok esetben már most olyan vagy nagyobb a gyümölcsök mérete, mint tavaly betakarításkor (jóllehet tavaly az évszázados méretű aszály miatt maradt apró az öntözetlen ültetvények gyümölcse).

Apáti Ferenc arra is felhívta a figyelmet, hogy ebben a becslésben még plusz-mínusz 10 százalék hibalehetőség rejlik. A legnagyobb bizonytalanság – ami a következő hetek időjárásától függ –, hogy milyenek lesznek a termésmennyiséget meghatározó gyümölcsméretek, illetve hogyan alakul az étkezési-ipari kihozatal aránya.