Tele van kérdőjelekkel a kínai–orosz megaagrárüzlet

Több mint 25 milliárd dolláros mega kereskedelmi ügyletben állapodott meg Pekingben Vlagyimir Putyin és a vendéglátó Hszi Csin-ping kínai elnök. Eszerint Oroszország 12 éven át nagy mennyiségű szemes terményt, elsősorban gabonát szállít Kínának. Azonban kétséges, hogy ezt a megállapodást a kínai fél ki tudja-e, akarja-e tölteni konkrét megrendelésekkel. Moszkva részéről nem politikai célú-e, Ukrajnának szóló figyelmeztetés a deklaráció, amelyet a vezető oroszországi médiumok óvatossággal kezelnek?

Moszkvai források éles oldalvágással megjegyzik: az ügylettel Moszkva kitúrhatja Kijevet a kínai szemestermény-piacról. Oroszország elfoglalhatja Ukrajna mint gabonaszállító szerepét, megszerezheti az ukrán tortadarabot a kínai szemestermény-importban. Ám az ügyletnek vannak elgondolkodtató mozzanatai, oldalágai is. A vezetés szándéka szerint a Kínába irányuló terményexportot gyakorlatilag az Oroszországi Föderáció távol-keleti, az Uráltól keletre fekvő, szibériai részén a klímaváltozás következtében gyarapodó termőföldek adnák. Oroszországi szakértők kétségbe vonják, hogy a szibériai–távol-keleti régió képes-e a kínaiak által igényelt magas (legalább 14,5 százalékos) proteintartalmú búza termesztésére, a kívánt mennyiségben való szállítására. 

Karen Ovszepjan, aki az oroszországi ernyőszervezetet, az Új Szárazföldi Gabonafolyosót (NSZZK) kezdeményezte és vezeti, bejelentette, hogy a következő évtized közepéig, 2035-ig tartó keretmegállapodás szerint 70 millió tonnányi szemes terményt, ezen belül gabonaféléket, olajos magvakat, babféléket szállítanak Kínába. Úgy tűnik, hogy az érdekeltek kissé előresiettek a bejelentéssel, mert az Övezet és Út Kezdeményezés keretében megvalósuló projekt ernyőszervezetéről, az NSZZK megalakításáról szóló kormányközi megállapodást az Izvesztyija tudomása szerint csak november végén, december elején írják alá. 

Márpedig, ismerve az oroszországi (és bizonyos mértékig a kínai) állami bürokrácia, az irányítók „felülről lefelé” logikáját, amíg nincs meg az ernyő, a tető, addig alá nem építkeznek… Az ügylet oroszországi résztvevője az EPT élelmiszerexport-cég, amely a kínai China Chengtong International állami külkereskedelmi vállalattal kötött szerződést (vagy előszerződést, tett szándéknyilatkozatot), amelyet a Pekingben rendezett Övezet és Út Kezdeményezés nemzetközi konferencia és csúcstalálkozó keretében írtak alá.

Ami a gyakorlati lebonyolítást illeti, a Bajkálon Túli Gabona Központ az oroszországi kiindulópont, az NSZZK projekt gerince. „Meg kéne ismerni a megállapodás részleteit, mert így első blikkre nem látni szilárd kötelezettségeket egyik oldal számára sem” – vélik az IKAR-ban, az agrárpiaci konjunktúrát kutató intézetben. Ennek szakértői ez idő szerint nem látják oroszországi részről a vállaláshoz kellő méretű termesztési potenciált. Dmitrij Rilko, az IKAR vezérigazgatója szerint a belátható jövőben 

Ez kevés ahhoz, hogy megfeleljen a keretegyezmény éves mennyiségi követelményeinek. És ami a kínaiakat különösen érdekli, az oroszországi szójabab és feldolgozottszója-termékek exportpotenciálja évente alig több, mint egymillió tonnára tehető.

Alekszandr Korbut független gabonapiaci szakértő a keretegyezmény egy másik vonatkozására hívja fel a figyelmet. Kínában a szemestermény-behozatalt kvótarendszerbe szervezik. Ha a behozott mennyiség rajta van a kvótalistán, az importvám 1 százalék. Ha nincs, vagy a kvóta fölötti, akkor 65 százalék. A szakértő hiányolja, hogy a keretmegállapodás, legalábbis annak nyilvános része erre nem tér ki. Korbut, másokkal együtt a keretmegállapodás meghatározatlanságát emeli ki. 

Első ellenvetése: nem világos, hogy ez kormányközi megállapodás, vagy két külkereskedelmi vállalat keret-egyezménye. Második ellenvetése: nem tisztázott, hogy az említett mennyiségek a kvótarendszerbe tartoznak-e. Továbbá az eddigi oroszországi gabonakivitel a Bajkálon Túli Gabona Központ/Állomás kikerülésével bonyolódott le. Az IKAR-szakértők megjegyzésében rejlő kérdés: szükség van-e egyáltalán hangzatos nevű új struktúrák létrehozására, vagy csak politikai indíttatású „nagyprojekt-mániáról”, a melldöngető önigazolás újabb megnyilvánulásáról van szó?