Évek múltán mérhetÕ értékek
Az egészségügy értékei (vagy veszteségei) – az oktatáséhoz hasonlóan – csak évek múltán mérhetÕk, és egészen biztosan nem azon a helyen, ahol megszorítások történtek vagy engedményeket tettek. Könnyen lehet, hogy például egy sztómamÛtéten átesett ember, amennyiben a szükségletének megfelelÕ eszközellátásban részesülhetne, a munkahelyét nem veszítené el, nem kellene Õt rokkantnyugdíjazni, nem lenne szüksége hosszan tartó pszichés kezelésre, a családja nem sínylené meg a helyzetet.
Jelentkezzen Ön is a Világgazdaság Egészségügyi konferenciájára: Merre tart az egészségügy? – Stratégia, szerkezetváltás, működésfejlesztés
Az előadók között találkozhat Réthelyi Miklóssal, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium miniszterével, Szócska Miklóssal az egészségügyi ágazatot irányító államtitkárral és Horváth Endrével, a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkárával.
Időpont: 2010. november. 4.
Csak számolni kellene. ValószínÛleg egészen más eredményt kapnánk, mint az eddig érvényben volt logika mentén, miszerint ha a gyógyászati segédeszközökre X milliárdot költöttünk az idén, akkor jövÕre X–10 százalékot tervezzünk, jelentÕs megtakarítást elérve. Ez a logika ugyanis egy-két év múltán az egészségügy más területein (fekvÕbeteg-ellátás, táppénz) jelentkezÕ költségnövekedésben visszaüt.
A gyógyászati segédeszközök árát – demokratikus úton – utoljára 2002 decemberében tárgyalta az OEP. Akkor minden cég jognyilatkozattal élt, miszerint árait maximum 18 hónapig tudja garantálni, de ez – a korábbi évek tapasztalata alapján – elégnek tÛnt. Ugyanis akkoriban szokás volt az árakról tárgyalni és a piacgazdasági hatásokat figyelembe venni, ez mára megszÛnt. Miközben az elmúlt nyolc évben a KSH szerinti kumulált inflációs teher 50,8 százalékkal növelte az importÕrök költségeit, bevezették a gyógyászatisegédeszköz-ismertetÕi díjat – ez évente egymillió forint terhet jelent orvoslátogatónként a cégeknek –, továbbá mintegy egymillió forintot kell eljárási díjként fizetni, ha új terméket kívánunk a biztosító támogatási körébe bevonni, és persze fizetendÕ minden olyan járulék és adó, amelyet minden más cég is teljesít, de ezekrÕl senki sem akar tudomást venni.
Nagy-Britanniában (manapság elég sokan figyelünk rá a bevezetendÕ reformok miatt) az államkincstár évente legalább két alkalommal elÕrejelzést ad ki az infláció várható mértékére, a cégek pedig ennél alacsonyabb mértékben jelenthetik be termékeik árváltozási kérelmét. Ezt a gyakorlatot a helyi finanszírozó – kirívó esetektÕl eltekintve – alkalmazza (forrás: Eucomed, 2010). Lenne mit átvenni nekünk is.
A szerzÕ a Replant Cardo Kft. ügyvezetÕ igazgatója
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.