Mi lesz télen? Már több tízmilliárd a lakosság rezsitartozása

A tél és a komoly hidegek közeledtével egyre több azon családok száma, ahol sem fűteni, sem világítani nem tudnak. Egyre többen sodródnak veszélyeztetett helyzetbe, hiszen tartozásaik felhalmozódása következtében nemsokára teljesen fizetésképtelenné válhatnak, így nem lesznek képesek az elemi lakhatási feltételeket sem előteremteni.
Ideiglenes megoldás a kikapcsolási moratórium, de mélyíti az adósságcsapdát.

A múlt héten közzétett elemzésünkben bemutattuk azt a közvélemény-kutatást, amely szerint a lakosság 81 százaléka úgy véli, hogy az energiaszolgáltató cégek meg fogják próbálni áthárítani a fogyasztókra a különadót. A választók 52 százaléka szerint a szolgáltatók ezen kísérletét a kormány nem tudja megakadályozni. Még a Fidesz szavazók körében is csak relatív többségben (48 százaléknyian) vannak azok, akik szerint a kormány hatékonyan tud fellépni az energiaszektorral szemben az ügyben. A várakozások szerint a lakosság 85 százaléka szerint lesz energia-áremelés, azaz a fűtési költségek újfent nőni fognak. Ez pedig időszerűvé teszi, hogy ismét áttekintsük a kikapcsolási, kilakoltatási moratórium kérdését.

A jelenlegi kormány az elődeihez hasonlóan egy félresiklott helyzetet tart fent azzal, hogy a nem fizetőket azzal védi, hogy nem engedi náluk kikapcsoltatni a közüzemi szolgáltatásokat. Természetesen a politika szempontjából ez egy gyors, és akár logikusnak is nevezhető intézkedés, ráadásul a téli hónapokban életmentő is. Ám ahogy az elmúlt években láttuk, egyre nagyobb verseny alakult ki a kormányok és ellenzéki pártok között abban, hogy ki milyen moratóriumot (kilakoltatási, kikapcsolási, elárverezési, stb.) tud meghirdetni, vagy követelni. Eközben már régóta mondják azok a civil szervezetek, akik a nehéz helyzetben lévő emberekkel foglalkoznak, hogy hosszú távon ez nem megoldás. Ennek két oka is van.


Egyrészt amennyiben tartozása miatt senkit sem lehet kikapcsolni a szolgáltatásból, akkor nem is válik sürgősen megoldandó kérdéssé, hogy valamilyen módon, valamilyen mértékben fizessen az adós. (Természetesen nem a téli hónapokban kell felfüggeszteni a moratóriumot, és hosszú távú megoldásra kötelezni a fogyasztókat) Ez a rövid távon kényelmes állapot azt eredményezi, hogy napról-napra növekszik az adós tartozása, végül pedig olyan adósságcsapdába sodorja, amelyből képtelen kimászni. Másrészt amennyiben azok, akik valamennyire tudnak fizetni, azt látják, hogy másoknak „nem kell” kifizetni a havi gáz-, vagy áramszámlát, így ezeket a tömegeket is arra bíztatja ez a moratórium, hogy nincs következménye a nem fizetésnek.
Már több civil szervezet is felvetette, hogy alapvető szemléletváltásra lenne szükség. Vannak mintaprogramok, amelyek eredményei meggyőzőek. Jó példa a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által vezetett programok, Tarnabod – Befogadó Falu, Veszprém – Pokoli Torony, amelyek bizonyítják, hogy anélkül, hogy az embereket ne ösztönözzék megoldásra, nem lehet tartós megoldást találni.  A jelenlegi rendszer fogyasztásra ösztönöz, akár a család teherbíró képességén felülire is. Azaz sokan úgy használják az elektromos készülékeket, vagy fűtenek gázzal, hogy közben tudják, a hónap végén nem tudják kifizetni a számlát. Ez adósságcsapdához vezet.
A mindenkori kormányoknak azzal kell számolniuk, hogy ideig-óráig megmenthető a szolgáltatásból való kikapcsolástól az, aki nem fizet. De egyszer minden moratórium véget ér, és akkor kerül igazán bajba az addig ideiglenes mentességet kapó fogyasztó. Véleményünk szerint tömegek lesznek, akiknek akkora mértékű tartozásuk lesz, hogy esélyük sem lesz annak rendezésére megállapodást kötni a szolgáltatókkal. Vagyis a lakásuk is rámehet a törlesztésre.
Tovább nőnek a rezsi terhek – tartós megoldás kell
Elemi igény, hogy a világítás, a fűtés és az ivóvíz rendelkezésre álljon a családok számára. Az elmúlt években egyre többet lehetett hallani arról, hogy a lakosság számára nehézségeket okoz a rezsiköltségek előteremtése, és folyamatosan nőnek a tartozások. Nehéz arra statisztikákat találni, hogy melyik közmű szolgáltatónak mekkora a kintlévősége, mivel ezt üzleti titokként kezelik. De az elmúlt években megjelent adatok rémisztőek, becslések szerint a lakossági tartozás elérheti a 60 milliárd forintot.
A KSH legfrissebb adatai szerint, míg 2003-ban lakásfenntartásra és háztartási energiára az egy főre jutó kiadás 18,1 százalék ment el, addig ez 2008-ra felemelkedett 22,3 százalékra. Ha a fővárost nézzük, akkor ez az érték még magasabb (2003: 19,1 százalék, 2008: 22,9 százalék). Sőt, Budapesten a lakhatással kapcsolatos kiadások folyó értéke 2003 és 2008 között 65 százalékkal nőtt. Az adatok szerint a fogyasztói árak is drasztikusan nőttek 2003 és 2008 között. Az elektromos energia esetében 63,5 százalékkal, a vezetékes gáznál 108,2 százalékkal, míg a központi fűtés, a távhőnél 77,5 százalékkal. Ez azt igazolja, hogy a lakosság egyre növekvő kiadással kell, hogy számoljon. Ez azt eredményezi, hogy egyre többen csak késedelmesen tudják kifizetni havi számláikat.

A korábban említett kutatásunk szerint a lakosság 77 százaléka egy újabb rezsiköltség emelkedést csak jelentős nehézségek árán tudna kifizetni. Vagyis eljutottunk arra a pontra, ahol már nem lehet tovább halogatni a megoldást, világosan látszik, hogy nem lehet olyan helyzetet teremteni, amely nem garantálja a probléma hosszú távú megoldását. Erre már láttunk példát a mesterségesen alacsonyan tartott lakossági gázárral, amely százmilliárdokat vett ki a költségvetésből, és amelynek hirtelen elfogyott a fedezete.
Van megoldás a fogyasztók védelmére: előre feltölthető kártyás energiafogyasztási rendszer
Télen minden infrastrukturális feltétel közül legfontosabb a fűtés. Minden lakásban meg kell találni a lehetőséget, hogy a lakás fűthető legyen. Álláspontunk szerint ez leginkább a villannyal oldható meg. Az áram elemi feltétele annak, hogy fűteni lehessen, és lehetőséget biztosít a világításra is.
Ahogy elemzésünk elején is leírtuk, ott, ahol a család teherbíró képessége gyakran a rezsiköltségek előteremtésére sem elég, alapvető szemléletváltásra van szükség. Olyan rendszer kell, amely védelmet nyújt, és megköveteli a takarékoskodást. Véleményünk szerint ilyen megoldás lehet az előrefizetős fogyasztásmérő. Ez azt jelenti, hogy a kártyás mobiltelefon mintájára, előre kell a fogyasztónak feltöltenie a fogyasztási keretét, amelynek a terhére lehetséges a későbbiekben a szolgáltatást igényelnie. Egy ilyen kártyás mérő arra is lehetőséget ad, hogy szociális támogatások, adományok, vagy civil szervezetektől érkező természetbeni segítségek kerüljenek rá.
A mostani rendszer alapján akár kilenc hónapon keresztül is védettséget élvez az a fogyasztó, aki nem tud fizetni. Ez alatt folyamatosan nő a tartozása, és egyre messzebbre kerül a megoldás lehetősége. Ahhoz, hogy ez megváltozzon meg kell változtatni a jogszabályi környezetet. Ezért megoldást jelenthetne, ha azoknál a fogyasztóknál, akik 45 napnyi tartozást halmoznak fel, a szolgáltató öt munkanapon belül saját költségén felszereli az előrefizetős kártyás mérőt. A fogyasztónak csupán annyi a kötelezettsége, hogy megállapodást kell kötnie elmaradásának rendezésére. Ugyanakkor, mivel másfél hónapnyi tartozást lehet felhalmozni, ezért egy átlagos család esetén sem fogja meghaladni a 20-25 ezer forintot. Ekkora összeg még kezelhető mértékű tartozásnak számít.
Ezzel biztosított marad a szolgáltatás folyamatossága a fogyasztónál, és elkerülhetővé válik az adósságcsapda kialakulása. Amennyiben bevezetésre kerülne egy ilyen rendszer, akkor szükségtelenné válik a kikapcsolási moratórium, mivel így csak azoknál lesz teljesen megszüntetve a szolgáltatás, akik egyáltalán nem akarnak együttműködni saját szolgáltatásuk biztosítása érdekében. Azaz nem engedik be a szolgáltatót, hogy lecserélje az órát, vagy nem írják alá a részletfizetési megállapodást.

Policy Agenda -->