Forradalmi láz - Máris van sztori egy új Facebook-filmhez

Bár mindössze hónapok teltek el azóta, hogy bemutatták a világszerte rendkívül népszerű Facebook alapításáról szóló filmet, az élet úgy hozta, hogy a filmkészítőknek máris jókora mennyiségű sztori gyűlt össze egy újabb alkotáshoz.

Valószínűleg maguk a közösségi szolgáltatás létrehozói sem számítottak arra, hogy a harvardi egyetemisták virtuális találkahelyéből egyszer országok, népek sorsát alakító politikai tényező lesz. Pedig ennek lehettünk szemtanúi az elmúlt hónapokban, így még lapzártánkkor is. Ha egyszer film készül abból, hogy milyen szerepet játszott a Facebook az arab világ és Észak-Afrika 2010–11-es történetében, a forgatókönyvíróknak nem nagyon kell megmozgatniuk a fantáziájukat, hiszen a valóság maga is éppen eléggé izgalmas.

Így bármennyire is különös, az egyiptomi felkelés egy Dubaiban élő Google-alkalmazott és a Facebook találkozásának köszönhető. Wael Ghonim, a keresőcég közel-keleti és észak-afrikai marketingmenedzsere volt ugyanis a kairói tömegmegmozdulások egyik szervezője. A történet még 2010 júniusában kezdődött, amikor egy Khaled Said nevű alexandriai blogger agyonverése után a Google munkatársa létrehozta a „We are all Khaled Said” (vagyis mindannyian Khaled Saidok vagyunk) oldalt. A weblapon a megölt fiatalember hullaházban, mobiltelefonnal készült képei jelentek meg. Persze Wael Ghonim a Google kínálta lehetőségeket is felhasználta arra, hogy felhívja a figyelmet az egyiptomi helyzetre, és a keresőcéghez tartozó videomegosztó oldalra, a YouTube-ra is feltett egy videót, amelyen szemtanúk számoltak be Said megveréséről. Az új Facebook-csoport katalizátorként hatott az elégedetlen tömegekre, június végén már 130 ezren csatlakoztak hozzá, december végétől pedig már megközelítette a félmilliót az oldal rendszeres látogatóinak száma. Egyiptomban úgy vélik, hogy a forradalomra hívó közvetlen jel Wael Ghonim Twitter-bejegyzése volt, amely ellenállásra szólított fel január 25-én, és hasonló bejegyzések jelentek meg a Facebookon és a YouTube-on. Már aznap este 90 ezer ember jelezte a csoport Facebook-oldalán, hogy részt vesz a tömeges akciókban.

De nemcsak Egyiptomban játszott meghatározó szerepet a Facebook az uralkodó rezsim hatalmának megdöntésében, az arab világot és Észak-Afrikát megrázó forradalmi hullám kiindulópontjának tekinthető Tunéziában is a közösségi oldalon szervezték meg a tüntetőket. Alig több mint tucatnyi megszállott aktivista a Facebookon és a Twitteren keresztül tájékoztatott folyamatosan a helyzetről, arról, hogy mi történik a tüntetéseken. Hasonló a helyzet a jelenleg is forrongó arab országokban, illetve az észak-afrikai Líbiában is.

A hatalmon lévők gyorsan és keményen reagáltak a világhálón, közösségi kezdeményezések révén szerveződő mozgalmakra, bár az is igaz, hogy a fegyveres erőszak mellett bevetett eszköz, az internet lekapcsolása nem vezetett komoly eredményre. Pedig Egyiptomban, majd Líbiában is megpróbálkoztak ezzel, de az információáramlásnak nem lehetett gátat szabni.

Ennek oka, hogy a felhasználók számára több technológia is rendelkezésre áll, ha egy országból a hagyományos módokon nem lehet csatlakozni a világhálóhoz. A legkézenfekvőbb a műholdas hálózatok igénybevétele, amelyek kommunikációját már rendkívül nehéz zavarni, nagyon bonyolult katonai eszközök kellenek hozzá – mondta el Bakos Béla, az Invitel műszaki igazgatója. Igaz, ilyen eszközeik főként a tudósítóknak, hírszolgáltatóknak vannak. De akadnak olyan nemzetközi vállalatok is, amelyeknek kirendeltségei egy saját céges hálózaton keresztül kapcsolódnak az anyavállalathoz, vagyis függetlenek a világhálótól. Ha csak fizikailag nem vágják el a kábeleket, akkor ezeken a társaságokon keresztül is lehet információt továbbítani.

Műszaki szempontból egyébként nem jelent komolyabb kihívást egy ország lekapcsolása a világhálóról a szakértő elmondása szerint. A nemzetközi adatáramláshoz nagy sebességű bérelt vonalakon keresztül kapcsolódnak az internetszolgáltatók, ha ezeket a csatornákat blokkolják, akkor viszonylag egyszerűen elvághatók a nettől a felhasználók. Léteznek ugyanakkor finomabb megoldások is, amelyek használatával egyes tartalmakat, felületeket lehet kiszűrni. Ezek a különleges szűrők azonban a kevésbé fejlett országokban nem állnak rendelkezésre, ezért választják a világhálós hozzáférés fizikai korlátozását.

Egyébként erre is tettek kísérletet Egyiptomban, a Twitter-hozzáférést tiltották le az országban, azonban már túl későn. Az elmúlt években többször volt rá példa, hogy a „hatalom” az internet-hozzáférés korlátozását választotta. Kínában például 2009-ben, a pekingi Tienanmen téren történt vérengzés 20. évfordulójára készülve tiltottak le olyan, világszerte ismert oldalakat, mint a Twitter és a Hotmail.