Churchill vajon megrémült volna?

„Az érrendszer állapotát sokféleképpen lehet értékelni, de az egyik paraméter különösen hasznos: a fő ütőér, az aorta rugalmassága, amely az idő előrehaladtával mindenképpen változik – mondja dr. Lannert Ágnes, a Medexpert alkalmazástechnikai szakértője. – Ez a változás nem egységes, van, akinél gyorsabban következik be, akár genetikai adottság, akár más hatás miatt, másoknál lassabb, az egyénre jellemző a folyamat. Az érfal rugalmassága mindenesetre jól és könnyen mérhető a pulzushullám terjedési sebességének (PWV) ellenőrzésével. Ezt a rugalmasságvesztést írjuk le artériás életkorként.”

Az artériás életkor szerepét az általános egészségi állapotban csak napjainkban kezdi felismerni az orvostudomány. Nem véletlenül, hiszen az elhízás mint a modern kor járványa az egyik leggyakoribb rizikófaktora a szív-ér rendszeri megbetegedéseknek. A magas testzsírszint, de főként a hasi elhízás, továbbá a cukorbetegség is kifejezetten rossz hatással van, az erekre. Ám ha a testsúllyal nincs is probléma, a magas vérnyomás, a dohányzás, az ülő életmód, a stressz is felgyorsítja a vaszkuláris öregedést. A magas pulzusszám (napi százezer szívverésnél több) szintén terheli az érrendszert, az említett genetikai adottságról vagy a családi érintettségről már nem is beszélve.

„Az artériás életkor sokkal többet árul el a pácienseknek az egészségi állapotukról, mint a számukra esetleg nehezen értelmezhető egyéb laborleletek – mondja a szakember. – Az adat arról ad tájékoztatást, hogy a hazai, illetve közép-európai átlaghoz képest mennyivel rugalmasabbak vagy rugalmatlanabbak az illető érfalai.” A kapott számérték egy az átlag alapján számított konkrét életkorhoz kapcsolható. Jó esetben ez közel áll vagy alacsonyabb a páciens valós életkoránál, rossz esetben meghaladja azt. Például egy dohányzó 35 éves férfinek, aki magas vérnyomásban szenved, ezenfelül cukorbeteg, valamint még a koleszterinszintje is magas, az artériás életkora akár 70 év is lehet – azaz kétszer olyan idős, mint ő maga.

A rizikófaktorok (pl. dohányzás, elhízás, stressz) és az általuk okozott károsodás (pl. cukorbetegség, magas vérnyomás, magas koleszterinszint) csökkentésére irányuló lépésekkel azonban vissza lehet fordítani az érrendszeri óra mutatóit. Optimális vérnyomással és vércukorszinttel egy rendszeresen sportoló 74 éves, nem dohányzó férfi artériás életkora 60 év lehet, egy hasonlóan egészséges 74 éves nő artériái akár 21 évvel is fiatalabbak lehetnek.

„Egy 30 éves ember rendszerint észbe kap, ha közöljük vele: az erei 60 évesek – mondja Lannert Ágnes. – Az infarktus, az agyvérzés vagy más érrendszeri betegség ugyanis rendszerint előjelek nélkül csap le, a magas PWV-érték viszont jelzi, hogy baj van. Minden második magyar halála összefügg az erek állapotával, csakhogy mindenki azt gondolja, nem ő az a bizonyos második, miközben talán már régen az eseményhez vezető úton jár. Ha valaki kifullad a lépcsőn vagy kerékpározás közben, annak tudnia kell: a szíve kezd elfáradni, nem bírja a terhelést. De ez nem az első tünet, hanem csupán az első érzékelhető jel, amely valójában már a sokadik, akár fatális hiba a szervezetében.”

Az eredmény az életkor előrehaladtával romlik, de az erek rugalmasságának csökkenését az egészségtelen életmód gyorsítja. Egy dohányzó, stresszes munkakörben dolgozó férfi esetében a korának megfelelő 8-as helyett 10-es értéket adhat a mérés, legyen szó menedzserről vagy munkásemberről.

„Egy ilyen kalkuláció azt a benyomást kelti, hogy a rizikófaktorok hatására gyorsabban öregszünk, mint gondoljuk – mondja az artériás életkor mérésről Donald Lloyd-Jones, a Chicagói Egyetem preventív kardiológusa, aki szerint mégis fontos ez a jól értelmezhető adat. – Minél konkrétabban beszélünk róla, annál jobban megérti a beteg a veszélyeztetettségét.”

Ugyanakkor az is igaz, hogy az egészséges életmód lassítja az erek elfáradását, a jól karbantartott test akár 10–20 évvel is lehet fiatalabb „viselőjének” valós életkoránál.

Árvay N. Tivadar PWV: Pulse Wave Velocity A pulzushullám terjedési sebességének értéke egy rendszeresen sportoló, tinédzser hölgynél 5–6 m/s körül várható, míg egy túlsúlyos, dohányzó, magas vérnyomású és magas koleszterin szinttel rendelkező személynél jóval 10 m/s felett lehet. Utóbbi adat már nagyon rossz, azoknak, akiknél a mérés ezt az eredményt hozza, azonnali életmódváltásra van szükségük.

Az eredmény az életkor előrehaladtával romlik, de az erek rugalmasságának csökkenését az egészségtelen életmód gyorsítja. Egy dohányzó, stresszes munkakörben dolgozó férfi esetében a korának megfelelő 8-as helyett 10-es értéket adhat a mérés, legyen szó menedzserről vagy munkásemberről.

„Egy ilyen kalkuláció azt a benyomást kelti, hogy a rizikófaktorok hatására gyorsabban öregszünk, mint gondoljuk – mondja az artériás életkor mérésről Donald Lloyd-Jones, a Chicagói Egyetem preventív kardiológusa, aki szerint mégis fontos ez a jól értelmezhető adat. – Minél konkrétabban beszélünk róla, annál jobban megérti a beteg a veszélyeztetettségét.”

Ugyanakkor az is igaz, hogy az egészséges életmód lassítja az erek elfáradását, a jól karbantartott test akár 10–20 évvel is lehet fiatalabb „viselőjének” valós életkoránál. Az infarktus nem jön „csak úgy”, de sajnos az első figyelmeztető jel gyakran az utolsó is Magas PWV-értéke olyan személynek is lehet, aki egyébként úgy érzi, kicsattan az egészségtől. Az persze ritka, hogy egy egészségesen élő, rendszeresen sportoló, tökéletes orvosi adatokkal rendelkező páciens magas PWV-vel rendelkezzen, noha ez sem kizárt. Ahogy ennek a fordítottjára is van példa.

Winston Churchill például köztudottan kerülte a sportot, szivarozott és a rossznyelvek szerint naphosszat whiskyt kortyolgatott, mégis csak élete alkonyán kapott agyvérzést, s 90 évesen hunyt el. A néhai brit miniszterelnök a rossz szokásai ellenére mázlista volt, legalábbis az érrendszerét tekintve. Az említett „hagyományos rizikófaktorok” alapján ugyanis a magas kockázati csoportú betegek közé tartozott, ma az orvosok jóval korábbi időpontra jósolnának neki egy szív-ér rendszeri eseményt, akár egy artériás életkormérés adatai alapján. A kockázat tehát – a rizikófaktorok ismeretében is – egyéni.

Tény ugyanakkor, hogy az agyvérzés vagy az infarktus nem jön „csak úgy”. De a tünetek hosszú ideig nem mutatkoznak, sajnos az első jel sok esetben az utolsó is.

Az arteriográffal végzett mérés ebben segít: időben jelzi a betegeknek, ha valami nem stimmel, amikor még van mód az életmódváltásra vagy szükség esetén a gyógyszeres beavatkozásra. -->