Kiderült, hogyan fizetnek extraprofitadót a légitársaságok

Határidőre, július 1-re fel fog állni az az adminisztrációs rendszer, amely a légitársaságok hozzájárulásának beszedését biztosítja, augusztus 20-án pedig az első befizetés is megtörténik az államkasszába – erről a légi közlekedési piac egyik magas rangú forrása beszélt a VG-nek. Bár a sajtóbeszámolók alapján az a kép alakulhatott ki a nyilvánosságban, hogy a légitársaságok részéről általános az ellenállás az ágazati extraprofitadóval szemben, valójában a cégek túlnyomó többsége egyáltalán nem akadályozza a folyamatot.

Ez engem meglepett, a légitársaságok nem tiltakoznak annyira, mint azt gondoltam. Megoldást akarnak

– fogalmazott.

A hónap elején kormányrendeletben meghatározott részletek némiképp zavaros helyzetet teremtettek a légitársaságok hozzájárulása kapcsán. A jogszabály ugyanis adóalanyként a földi kiszolgálást végző gazdálkodó szervezeteket jelölte meg. A Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret üzemeltető Budapest Airport Zrt. három ilyen szereplővel áll kapcsolatban: a magyar hátterű Airport Service Budapest Zrt.-vel, a török érdekeltségű Celebi Ground Handling Hungary Kft.-vel és a brit kötődésű Menzies Aviation (Hungary) Kft.-vel. Ezek a vállalatok azonban csupán köztes szereplők, amelyek kvázi befizetőként továbbítják a légitársaságok által önbevallásos módon kalkulált adó összegét az államkasszába.

Hiába a köztes szerep, az mégis tetemes adminisztratív terhet, illetve költséget ró a földi kiszolgálókra. Egyfelől tisztázni kell az adatvédelmi szempontokat, hiszen a földi kiszolgálók a kezelőivé válnak a légitársaságok oldalán keletkezett adatoknak. Ezeket tíz évig kell tárolniuk. Ezenfelül komoly fejtörést okoz az is, hogy a földi kiszolgáló milyen címen szedje be az adót a légitársaságoktól.

Mivel nem hatóság, alanyi jogon nem adóztathat. Ha számlát állít ki, az bevételnek minősül, és adóznia kell utána. A díjbekérő talán lehet alternatíva – magyarázta forrásunk.

A legbiztosabbnak viszont az látszik, ha a földi kiszolgáló a légitársasággal kötött szolgáltatási szerződésében szereplő díjat egyszerűen megemeli az adó összegével. Tudomásunk szerint ugyanilyen módszerrel fedezné az adó kapcsán felmerülő szoftveres, hardveres és adminisztrációs költségeit is. Ezek szintén növelnék a földi kiszolgáló által alkalmazott szolgáltatási ellenértéket.

Ugyanakkor a földi kiszolgáló cégek számolnak azzal a rizikóval, hogy egyik-másik légitársaság vitatni fogja a kivetett extraprofitadót, és bíróságon támadja meg a vonatkozó kormánydöntést. Ezt halasztó hatályként értelmezhetik a légitársaságok, vagyis az eljárás végéig felfüggeszthetik a teherviselésüket. Csakhogy a földi kiszolgálóknak minden hónap 20-án utalniuk kell az államnak. Úgy tudjuk, ennek a rizikónak a megszüntetése érdekében a földi kiszolgálók előre beszednék a légitársaságoktól a vonatkozó összeget. Ez az Airport Service esetében körülbelül félmilliárd forint, míg a Celebinél és a Menziesnél – náluk vannak a járatok nagy részét jelentő fapadosok – már egymilliárd körül alakulhat. Ha ennek a légitársaságok nem tesznek eleget, előállhat olyan szituáció, hogy a földi kiszolgáló finanszírozza az ő adójukat.

Mint látható, a helyzet komplikált, információink szerint a földi kiszolgálók a maguk csatornáin lobbiznak is a kormánynál, hogy egyszerűsítse a szabályozást, a megvalósítást pedig finomítsa. Egyebek mellett azt szeretnék elérni, hogy az adó megállapítása ne a kezelt utasszám, hanem a kezelt repülőgépszám szerint történjen. A nagyobb gépeket több, a kisebbeket kevesebb adó terhelné. Ezzel egyfelől jócskán lehetne csökkenteni a bürokráciát, másfelől a szigorú adatvédelmi szabályok hatályossága alól is mentesülne a végrehajtás. Ugyanakkor azt is érdemes rögzíteni: nem véletlen, hogy az adó alanyai a földi kiszolgáló cégek, hiszen a légitársaságok sokszor bejegyzett vállalkozásként nem, csak képviseletként vannak jelen az országban. Vagyis bár lényegesen gördülékenyebb lenne, direkt módon nem szignózható ki rájuk az elvonás.