Főnöke miatt mond fel a legtöbb munkavállaló

A vezetővel való általános rossz kapcsolat, az elismerés hiánya és a túl sok stressz vezet a legtöbb esetben felmondáshoz a szellemi munkát végzők körében – derült ki a DreamJobs állásportál legfrissebb kutatásának eredményeiből. Leggyakrabban a diplomások és a kereskedelemben dolgozók hagyják ott a munkahelyüket, a legnagyobb fluktuáció a nagyvállalatoknál jellemző. A cégek többsége a távozófélben lévő munkavállalók marasztalását jobb munkakörülményekkel, magasabb fizetéssel vagy előléptetéssel próbálják meg elérni.

A felmérés szerint az egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkező munkavállalók a legaktívabbak és legtudatosabbak, ha munkahelyi felmondásra kerül sor. A kutatás arra kereste a választ, hogy a felettes és a vele való rossz kapcsolat milyen mértékben járul hozzá egy állás otthagyásához a fehérgalléros dolgozók körében.

Az eredményekből kiderült, hogy a kereskedelemben dolgozók mondanak fel a legmagasabb arányban (15 százalék), ezt követi a gyártás (10,7 százalék), az oktatás (7,9 százalék) és az egészségügy (5,2 százalék), legritkábban pedig a gyógyszeriparban (0,06 százalék). A legtöbb felmondás toronymagasan a nagyvállalatoknál (40,9 százalék), a legkevesebb a mikrovállalatoknál (11,8 százalék) történik, leggyakrabban egy-három év után (32,7 százalék).

A kutatás megállapította, hogy a munkahelyi felmondások öt leggyakoribb oka a vezetővel való általános rossz kapcsolat (59,3 százalék), az elismerés és a pozitív visszajelzések hiánya (50,8 százalék), a túl sok stressz és a kiégés (48 százalék), a rossz munkahelyi légkör és munkatársi kapcsolatok (45,8 százalék), valamint a nem megfelelő fizetés (45,2 százalék).

Az egyéni válaszokból az is kirajzolódott, hogy még mindig sok helyen létezik a feketefoglalkoztatás, de az is nagyban hozzá tud járulni a felmondáshoz, ha nincs lehetőség otthonról dolgozni.

A felettes miatti felmondási szándék a 45 év felettiek esetében határozottan csökken, kivéve a középvállalatoknál dolgozó 45–54 évesek (30,88 százalék) körében, itt közel azonos az eggyel fiatalabb, 35–44 éves korosztállyal (30,18 százalék). A kitöltők csaknem háromnegyedének (72,2 százalék) távozása mögött egyébként konkrétan a főnökkel való rossz kapcsolat áll.

A legfőbb problémák a felettessel a felsőbbrendűségének éreztetése (56,6 százalék), a mikromenedzselés és bizalmatlanság (53,3 százalék), a rossz kommunikáció (48,1 százalék), valamint a kiszámíthatatlanság, a kettős mérce alkalmazása és a kivételezés volt. Az esetek harmadában indokként jelent meg a szakmai kvalitások hiánya és a büntetés, megfélemlítés használata motivációként a főnök részéről.

A munkavállaló távozása azonban több szempontból is érzékeny veszteség, hiszen egy új kolléga felvétele és betanítása jóval nagyobb költséget és energiát igényel, mint a jelenlegi munkatárs megtartása.

A felmérés eredményei alapján a vállalatok mintegy fele (44,5 százalék) nyitottnak mutatkozott arra, hogy különböző ajánlatokkal maradásra bírja a távozni kívánó kollégát. Ebben az esetben főleg jobb munkafeltételeket (35 százalék), magasabb fizetést (29,6 százalék), vagy a munkakörben bekövetkező változásokat (20,4 százalék) és előléptetést (10,7 százalék) ígér a munkaadó.

Ám ezeknek az ígéreteknek a hatékonysága erősen kérdéses, hiszen nem biztos, hogy a felsoroltak megoldják a munkavállaló korábbi problémáit.