Szabadságon voltam, de elillant egy nap alatt – hogyan lehet tartósítani az élményt a mókuskerékben?

A kollégáink egy része már februárban megkezdi az offenzívát a legjobb szabadságidőpontok elcsípésére, másokat még júniusban is noszogatni kell, hogy döntsenek már, mikor akarnak szabadságra menni. Vajon mi áll a halogatás mögött, és vajon létezik-e stresszmentes, ideális szabadság? – erről kérdezte a Világgazdaság Papp Zsuzsanna pszichológust, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének adjunktusát.

Sok oka lehet a halogatásnak – kezdte a szakember – az egyik például az, hogy nem akarunk költeni a nyaralásra, vagy nehéz megoldani valamelyik családtag vagy háziállat felügyeletét Aztán el kell dönteni azt is, hogy kivel és hova akarunk menni, ez sem mindig könnyű. 

Vannak, akik attól félnek, hogy amíg távol vannak, mások aratják le a babérokat, főleg ha nincsen jól megoldva a munkahelyen a helyettesítés. Hozzátette: a szabadságnak igazoltan jótékony hatása van a fizikai és szellemi egészségre, már néhány napnak is. A kikapcsolódáshoz nem kell feltétlenül messze utazni, elég az is, ha kimegyünk a természetbe.

Persze az is kérdés, hogy mivel telik a szabadság, tényleg töltődünk-e, vagy akkora extra terhelésnek tesszük ki magunkat, hogy csak még fáradtabbak leszünk. Előfordulhat, hogy jönnek a félelmek, hogy megint össze fogunk veszni, és különben is, hova tesszük a kutyát. Illetve megjelenhet egy újabb konfliktus: a háztartásban, gyereknevelésben oroszlánrészt vállaló fél a nyaralás alatt – ha ez a felállás ott is megmarad – még intenzívebben élheti meg a másik hiányát. Ez akár olyan negatív élmény is lehet, amely felülírja a szabadság jótékony hatását.

Meddig tart a szabadság pozitív hatása?

Az is gyakran előfordul, hogy hazatérünk, és pillanatokon belül elillan a felszabadultság, mintha nem nyaraltunk volna két hetet a tengernél. Papp Zsuzsanna egy tanárokkal végzett német kutatást említett, ahol a kéthetes nyaralás hatásait vizsgálták. Az derült ki, hogy nagyjából három-négy hétig tartott a pihenés pozitív hatása, utána újra megjelent az érzelmi kimerültség. Minél nagyobb volt a visszatérés utáni munkateher – tanároknál például a diákok ellenállása –, annál előbb múlt el a nyaralás hatása. Azt is vizsgálták, ez a hatás hogyan tolható ki, hogy ne illanjon el gyorsan. „Erre az a megoldás, hogy a nyaralás utáni munkás mindennapokban is teremtünk időt, egy-egy órát a pihenésre, így hosszabban megőrizhető a jótékony hatása, nem kopik el olyan gyorsan. Segíthetnek ebben a mélyebb beszélgetések, a testmozgás megtartása, baráti kapcsolatok fenntartása” – magyarázta a szakember.

Ez a nyaralás lesz az igazi, az örök emlék

„Gyakran hatalmas elvárásokkal megyünk neki a szabadságnak, rengeteg tervvel, hogy végre nagy dolgok fognak történni. Ha mégsem sikerül mindent kipipálni, az illúzióvesztés lehangoltságot okoz” – mondta Papp Zsuzsanna. Kiemelte: viszont ha sikerül tartalmasan és valóban pihenéssel tölteni a szabadságot, utána hazatérve ott a következő probléma: mennyire fenntartható a működési mód? „Mert olyan jó volt, hogy mindennap sikerült úszni, de ezt már a hétköznapokban nem sikerül megvalósítani. Megerősítő, építő élmény, ha meg tudtam élni az alapvető pszichológiai szükségleteimet a nyaralás alatt (autonómiát, kapcsolódást, kompetenciát). De mi lesz a mindennapokban? Ez is okozhat csalódást. Az is nehéz, ha azt látjuk, hogy a társaságban mennyire másként, esetleg jobban élnek családok, ezt is fel kell dolgozni” – fűzte hozzá.  

A pszichológus hangsúlyozta, ahhoz, hogy bírjuk a terheket, muszáj beiktatni szünetet, pihenést, akár egy rövid, félórás sétát vagy egy nyugodt, kényelmes kávézást az erkélyen. „A kiégést úgy lehet legjobban megelőzni, hogy az elvárásainkat közelítjük a realitások felé. Mindig nagyobb a kockázata annak, ha meg akarjuk váltani a világot. A kikapcsolódásban az is segít, ha bizonyos időszakokban csökkentjük az ingereket, kivonjuk magunkat érzelmileg is a közösségi médiából, a levelezésből. Hosszú távon hatékonyabbak maradnak a munkában azok az emberek – a topmenedzsertől az alkalmazottig –, akik megengedik maguknak a pihenést.”