Elképesztően lassan halad a fűtési és hűtési szektor (F&H) dekarbonizálása az Európai Unióban, pedig ez a terület képviseli a háztartások energiafelhasználásának a 80 százalékát, a teljes uniósénak pedig mintegy felét. Ráadásul ennek van az egyik legnagyobb karbonlábnyoma, a hő sokkal rosszabb hatékonysággal szállítható, mint a villamos energia vagy a gáznemű, a folyékony és a szilárd energiahordozók.
Az európai villamosenergia-hálózatok üzemeltetőinek szervezete (European Network of Transmission System, ENTSO-E) a villamosenergia- és a hűtési szektor kapcsolatának, szinergiáinak vizsgálatáról készített tanulmánya négy olyan területet jelölt meg, amelyeken erősítve környezetkímélőbbé és hatékonyabbá válhat a hő előállítása.
Ezek a következők, valójában nem meglepő módon:
Fontos, hogy a felsoroltakon túl az F&H-tevékenységnek integrálódnia kell az energiagazdálkodás egészére kiterjedő optimalizáló rendszerbe. Igaz, mivel országonként nagyon eltérő a szektor szerkezete, emiatt egymástól eltérő módon érhetnek el eredményt is. Egyes országok például nyitottak arra, hogy a hő- és hűtési szolgáltatások kifejezetten nagy arányban támaszkodjanak a villamos energiára, e szándékuk megvalósítása egyébként akkora keresletet támasztana az érintett elektromos berendezések iránt, ami 1100–1600 gigawattnyi hőtermelő kapacitást képvisel. Mások az áram 40-60 százalékos súlyának elérését tűzték ki célul, hogy teljesülhessen az az uniós szándék, amely szerint 2030-ra 40 millió hőszivattyúnak kell működnie a tagországokban.
A csúcsidőszakokban jelentkező energiaigényekhez való igazodás érdekében ezek az új eszközök rugalmasan tudnának együttműködni a villamosenergia-rendszerrel.
A tanulmány érvelése szerint a fűtés és a hűtés dekarbonizálása növelhető a hőszivattyúkkal – amelyekkel a végső energiafelhasználás egyébként háromszor-ötször kisebb, mint egy hagyományos gázkazánnal –, továbbá az épületek hőszigetelésével és azzal, hogy az épületek hőkapacitása segítheti a rendszerek rugalmasságát, végül még a hulladékhő széles körű hasznosításával is.
A szegmens villamosításához értelemszerűen kibocsátásmentes forrásból származó áramot kell használni. Az ENTSO-E szakértői itt a hidrogént és származékait emelik ki, amihez hozzá kell tenni, hogy nyilván megújuló forrású energiahordozóval előállított hidrogénről van szó. Jelenleg egyébként a F&H-terület energiaellátásának 79 százalékban fosszilis energiahordozóval történik.
Az uniós tagországok távhőtermelésének átlagosan 47 százaléka földgáz felhasználásával történik, mintegy 28 százaléka biomasszával, a harmadik legnagyobb részesedésű forrás az egyéb megújulók kategóriája. A fókuszba helyezett villamos energia szürkével feltüntetett sávjából még felnagyítva sem látszik semmi az ENTSO-E oszlopdiagamján, a szín csak Dánia neve fölött tűnik fel 1 százalékkal, alig kimutathatóan pedig Finnországnál, Franciaországnál és Svédországnál.
A magyarországi távhőtermelés egyébként mintegy 77 százalékban gázalapú, és – bár a szerepét joggal keveselljük –, a geotermiára jutó mintegy 4 százalékos arány a legnagyobb a vizsgált országok között.
Sokkal jobbak az uniós számok, ha nem a távfűtést, hanem a lakosság által a fűtésre és hűtésre használt összes energia arányát nézzük. Ezen a kördiagramon – nyilván részben a légkondicionálóknak köszönhetően – már 24,7 százalék jut a villamos energiára (2019-es Eurostat-adatokról van szó), de a gáz így is elvisz 32,1 százalékot, az olaj- és olajtermékek pedig további 11,6 százalékot.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.